Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.

a kézirat másolójának minden hibájával, amelyeket részben azért követett el, mert a kéziratot nem tudta jól elolvasni vagy többször Széchenyinek Tasner Antal számára írt megjegyzésével együtt másolta le. Ha Kiss Márton tisztázta volna le, Széchenyi szokása szerint kijavította volna a hibákat. A kézirat 1—200 lapja Tasner Antalhoz került, s a mellette megmaradt két másolati lap arra mutat, hogy a kéziratot Tasner halála után Tasner egyik gyermeke másolta le. Az önismeret-et nem Török János tette közzé. Károlyi valószínűleg Széchenyinek Tasnerhez intézett leveleiből következtette Török János közreműködését. Töröknek nem volt része az önismeret kiadásában. Ezt abból láthatjuk, hogy az Athenaeum 1874. decemberében hirdette az Önismeret megjelenését. Maga a kézirat 1875 elején kerülhetett a nyomdába és 1875 közepén jelent meg, — ezzel szemben Török János már 1874. februárja óta nem élt. A munka megjelenése után, az ismertetések alkalmával Török nevét sehol sem említik. Török e kiadásáról nem szól semmit sem Szinnyei életrajzgyűjteménye, sem a Törökre vonatkozó emlékbeszédek: mindez arra mutat, hogy nem Török, hanem a Tasner-család tette közzé a művet, és ebben gr. Lónyay Menyhért is közbenjárt

3 . Török gondozásáról egyáltalán nem lehet beszélni, mert a mű magyarázatok és jegyzetek nélkül jelent meg, a szövegben pedig nem látszik meg semmiféle „gondozás". (Uo.) Viszota Gyula e megállapításai után sem tisztázott a kézirat története. Mint az Akadémia kézirattárában levő iratokból megállapítható, a kézirat 1877-ben az Akadémiához került — egy dátum nélküli lajstrom úgy említi, hogy „nyomtatás alatt" van. Az átvéteÜ jegyzék 3. lapján ez áll: „ÖNISMERET" Döbling, 1857. 186. 1.: (nyomtatás alatt). Ebben az adatban az az érdekes, hogy 186 lapos kéziratról szól, tehát ebben csak az a rész foglaltatik, amely nyomtatásban megjelent, az ún. összekötő szövegről itt nincsen szó. Hogy az Önismeret kéziratának hollétéről az Akadémián is bizonytalanság uralkodott, az kiderül az Akadémia és Tasner Antal fia, Géza közt lefolyt, évekig húzódó tárgyalások alábbi irataiból.

4 Kivonat Tasner Géza azon beadványából, melyet 1877. nov. 5-én intézett a Széchenyi iratait rendező bizottsághoz: „...Midőn én Nmgu gr. Lónyay Menyhért Elnök-Ur ö Excellentiájának lelkes hazafisága és a Legnagyobb Magyar emléke iránti kegyelete következtében a b. Atyám által reám bizptt iratokat a m. Académiának végre tényleg átadhatom, a többi közt ezennel Gr. Széchenyi István Önismeret czimű nevezetes munkájának eredeti kéziratát is idecsatolom kiemelve, hogy ezen kézirat 187. lapján levő részének első kinyomatását még 1874-ben az Athenaeum könyvkiadó társulatnak engedtem át, másik, t. i. befejező részét pedig, melyet a Mélt. Bizottmány kezeibe helyezve itt ezennel szinte átszolgálni van szerencsém, megjegyezvén, hogy compromittans természetüknél fogva discretiom és tapintat érzetem parancsára számtalan sort és szót annak idejében olvashatatlanná voltam kénytelen tenni s meg vagyok nyugodva, hogy midőn ezen törléseket eszközöltem, változott politikai viszonyainkhoz képest csak hazafiúi kötelességemnek feleltem meg." (A M. Tud. Akadémia kézirattárában levő másolatról.) 445