Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - VITA - Bogdán István: A levéltári adatszolgáltatás alapvető problémái – és a teendők / 431–438. o.

tagolással (ez az adatszolgáltató forrásegység megállapítása), viszonylag objektív módon feltárási sorrendet állapítsunk meg. Megtehetjük, ha a forrástartományt, vagyis a levéltári állományt elemezzük, minősítjük, ennek alapján sorrend-indexet állapítunk meg a következő szempontok szerint (az egyes pontokat tovább nem részletezve): 20.0 a történettudomány igénye — különös tekintettel az ún. fehér foltokra (ld. 1) —, vagyis a fogalom(adat)tár vonatkozó tétele; 20.1 a vonatkozó állomány vélt vagy valódi történeti forrásértéke, fontossága; 20.2 annak eddigi kutatottsága vagy kutatatlansága; 20.3 eddigi feltártsági foka és annak értéke; 20.4 a feltárás lehetősége az állomány rendszere, szerkezete, felállítási rendje szerint; 20.5 az adatszolgáltató szintek (ld. 12.6) kívánt vagy elérhető mélysége (ld. 21.0 is); 20.6 a feltárási végcél: kézi vagy gépi adatszolgáltatás (ld. 21.1 is); 20.7 a feltárás munkaigénye, időbeli, személyi, tárgyi-technikai feltétele; 20.8 a feltárás költségigénye; 20.9 a feltárás rentabilitása. 21 Az előbbiek alapján kapott index megadja a forrástartomány egyes részeinek a feltárási sorrendjét. Ezen értékelés előkészítéséhez, illetve a feltáró munka megtervezéséhez azonban még más teendők is vannak. 21.0 Meg kell állapítani a forrástartomány adatszolgáltató egységeit, vagyis a levéltári állománynak a fondtól az irategyedig szűkülő szintjeit (levéltári szint) a forrástartomány mindegyik tételére (ld. 12.6 20.5 is). E munka természetesen feltételezi azt, hogy a forrástartomány jelenlegi rendje és ennek megfelelő jelzet rendszere nem változik meg, azt tehát revideálni és véglegesnek kell nyilvánítani. 21.1 Meg kell állapítani a választott forrástartományi egységek, vagyis levéltári szintek konkrét osztályozási elemeit (ld. 12.9). 21.2 El kell dönteni, mégpedig forrástartományi egység (levéltári szint) tagolásban a feltárási végcélt: kézi vagy gépi adatszolgáltatást valósítunk-e meg (ld. 20.6 is), az előbbi esetben pedig egy- vagy többdimenziósat (ld. 21.4 is), mert az apparátus kapacitása viszszahat a feltárható adatmennyiségre. És természetesen: a döntésnek megfelelő apparátus beszerzését, tárolását (bérletét), a nyilvántartások (adatlapok stb.) beszerzését, tárolását szintén számítani, illetve tervezni kell. 21.3 El kell dönteni azt is, hogy az adatrögzítésnek (ld. 31) melyik módját választjuk: a megállapított forrástartományi egységként (levéltári szint szerint, pl. a magyar kamara levéltára, Salinaria 1783. fons 4.) rögzítjük annak vonatkozó adatait fogalom(adat)lánc környezetben, külön-külön lapon, vagy pedig fordítva: a fogalom(adat)tár egyes tételeihez (fogalom/adat/szint szerint, pl. irodaszerek) rendeljük hozzá a vonatkozó fogalmat (adatot) tartalmazó forrástartományi egység (levéltári szint) levéltári jelzeteit. Előnyehátránya mindegyiknek van, konkrét adatok birtokában ez kiszámítható. 21.4 A döntés alapján meg kell állapítani az adatlapnak a szolgáltatás egészére érvényes egységes fajtáját, nagyságát, meg kell szerkeszteni rovatait és el kell készíteni kitöltési szabályzatukat. A fajtát illetően el kell dönteni, hogy egy- vagy többdimenziós: a tárolás, illetve a szolgáltatás (visszakeresés) eszköze több azonos adattartományú (adatláncot tartalmazó) adatlap legyen, vagy pedig csak egy lap (ld. 32), amilyen pl. a peremlyukkártya.

7 435