Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - VITA - Bogdán István: A levéltári adatszolgáltatás alapvető problémái – és a teendők / 431–438. o.
VITA Bogdán István A LEVÉLTÁRI ADATSZOLGÁLTATÁS ALAPVETŐ PROBLÉMÁI ÉS A TEENDŐK 1 0 A hazai levéltárügy történeti fejlődése során napjainkra már közelíti azt a szintet, amelyiken a levéltárnak eddig hivatalosan vallott és valósított rendeltetése: „a levéltári anyag biztonságos megőrzése és minél használhatóbbá tétele" 2 kettősségénél hangsúlyosabb lesz az utóbbi, tehát az iratokban rejlő adatok feltárása, vagyis az adatszolgáltatás. Ezt a tevékenységet e magyar kifejezéssel nevezem meg, a korábban közkeletű dokumentáció, illetve a ma elterjedő (de helytelenül alkalmazott) informatika helyett, mert tömören, egyértelműen kifejezi mind a feladat, mind a tevékenység lényegét — egyébként is: a vonatkozó szakterületen sem egységes még a szóhasználat, illetve a fogalmak magyarázata. 3 Az én szóhasználatomban — ismét a lényeget tekintve — az adatszolgáltatás nem más, mint egy feltett — adatkereső — kérdésre adott — adatot közlő — válasz (s ez nevezhető információnak). A potenciális válaszadáshoz tehát ismerni kell a feltehető kérdéseket. A kérdések összessége az az adattartomány, a válaszok összessége pedig a forrástartományban, a mi esetünkben a levéltári állományban található. Elvileg a kettőnek fednie kell egymást, a gyakorlatban azonban nem ez a helyzet. Ugyanis: az adattartományból hiányozhat a kérdés (bár a forrástartományban van rá válasz) az ismerethiány miatt, a forrástartományból pedig hiányozhat a válasz azért, mert nem keletkezett róla forrás: irat. 1 A levéltári adatszolgáltatás esetében a kérdéseket a hazai történetkutatás teszi, teheti vagy tehetné fel. Az így keletkező — társadalminak nevezhető — igényeknek fogalmakban (adatokba) sűrített és (valamilyen szempontból) rendszerezett összessége az adattartomány: egy történeti fogalomtár (-» deszkriptorszótár -> tezaurusz), amelyikben jelenleg vertikálisan és horizontálisan sok a hiány (fehér folt): azok a kérdések, amelyekre — egészben-részben — történetkutatásunk még nem keresett választ (pl. és jellemzően: a technikatörténet). E kérdéseket újonnan kell megfogalmazni, a történettudománynak itt kell — kellene — alapkutatásokat végeznie, a fogalomtárnak itt kell erősen differenciálódnia, az ismertebb, feldolgozottabb terület felé haladva integrálódhat, illetve: itt csak másodlagos igényű lesz a differenciáltság. 11 E fogalomtárnak (adattartománynak) mint igénynek az összeállítása a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának, illetve a Történettudományi Intézetének, tehát a történeszeknek a feladata - és természetesen elsőrendű érdeke. Egy-egy szakterület tapasztalt kutatója rövid idő alatt, minden nehézség nélkül össze tudja állítani a maga kutatásterületének a fogalom(adat)tárát, az általa szükségesnek ítélt (esetleg időhatárokkal korlátozott) differenciáltsággal. 431