Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Takács Edit: A Csongrád megyei számvevőség iratainak rendezése / 375–384. o.

községek és községi iskolaszékek számadásait, valamint a megyei jóváhagyást igénylő községi költségvetések. Továbbra is a számvevőség dolgozta ki a törvényhatósági adó (korábban megyei háziadó) kivetésének kulcsát s a községenként való kivetés tervezetét, ellenőrizte a megyei pénztár bevételeit, kiadásait, nyilvántartotta a megyei személyzet fizetését, ellenőrizte a megye ingóságait.

7 Az 1902-es III. törvénycikk a vármegyék számvevőségi teendőit a m. kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekre bízta.

8 1903. január 1-től a megyei számvevőség helyére felállították a Szegedi m. kir. Pénzügyigazgatóság mellé rendelt Számvevőség Kirendeltségét. Az új számvevőség a számviteli ellenőrzésekkor a vármegyei törvényhatósággal, az alispánnal, az árvaszékkel szemben önállóan működött, működéséért a számvevőségi igazgató útján csak a pénzügyminiszternek tartozott felelősséggel. Köteles volt viszont ellenőrzéseinek eredményéről jelentést tenni a vármegye alispánjának, illetve árvaszékének, és ezek felkérésére számszaki ügyekben ún. közigazgatási segédszolgálatot teljesített. Az alispánnak és az árvaszék elnökének joga volt a számvevőségen kezelt és a vármegyei, illetve a gyámpénztári vagyonra vonatkozó iratokat bármikor megtekinteni, azokból adatokat, felvilágosításokat, kimutatásokat kérni.

y Az új számvevőség közigazgatási számvevői segédszolgálata átvette a korábban a megyei számvevő hatáskörébe tartozó ügyeket. Ezek közül a legfontosabbak: számviteli kérdésekben véleményadás, a vármegyei alapok és számadási ágak költségvetési előirányzatainak elkészítése, a közigazgatási számfejtés végzése, a vármegyei pótadó kivetése, az évi zárszámadások elkészítése, a rendezett tanácsú városok és községek költségvetéseinek, zárszámadásainak, valamint az ezek kezelésében levő alapok és alapítványok számadásainak vizsgálata.

10 A megyei pénzkezelés és a számvevőségi teendők államosítása megszüntette a korábbi visszaéléseket, anélkül azonban, hogy megsértette volna a megyék törvényesen gyakorolható önállóságát. Az utalványozás joga továbbra is az alispán hatáskörében maradt, a költségvetés végső elkészítése a törvényhatósági bizottság joga volt.

11 A kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek 1924-ben szűntek meg. Az 1924. évi IV. te, az ún. szanálási törvény a belügyminiszterre bízta a vármegyék és községek (városok) háztartásának rendezését. A törvény gyakorlatilag korlátlan jogot biztosított a belügyminiszternek azzal, hogy a megyék háztartási rendjéről a pénzügyminiszterrel egyetértve, az eddigi törvényektől eltérő módon, a törvényhatóságok meghallgatása nélkül, rendeleti úton intézkedett.

12 A vármegyék háztartását szabályozó 160.224/1924. BM-rendelet meghatározta a költségvetések, zárszámadások elkészítésének módját, szabályozta a közgyűlésnek a különféle pénzek (alapok) feletti rendelkezési jogát, megállapította az utalványozás rendjét. A számvevőségi tennivalók ellátása a belügyminiszter alá rendelt vármegyei számvevőségek feladata lett. A megyei számvevőség a számviteli ellenőrzés során a megyei hatóságoktól függetlenül, önállóan működött, felelősséggel a belügyminiszternek tartozott. Továbbra is megmaradt a számvevőség jelentéstételi kötelezettsége az alispánnak, illetve az árvaszéknek és az ún. közigazgatási segédszolgálat ellátása. E tekintetben a számvevőség a megyei 377