Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Dóka Klára: A vízrajzi szolgálat szervezete, 1886–1952 / 303–311. o.

ország anyagi helyzetétől függött, most azonban össze kellett hangolni a problémát az utódállamokkal. Nemzetközi együttműködést igényelt az árvizek előrejelzése, és megnövekedtek a vízrajzi szolgálat feladatai is. A vízrajzi szolgálatnak már a 19. század második felében kapcsolata volt a nemzetközi vízügyi szervezetekkel. A legrégebbi, Magyarország területén is illetékes szervezet az 1856-ban létrehozott Európai Dunabizottság volt, amely a krími háború befejezése után jött létre. A háborút lezáró béke kimondta a dunai hajózás szabadságát, és a Bizottságot a hajózási érdekek egyeztetése céljából létesítették. 1918-ban fejezte be működését, és helyette a Nemzetközi Dunabizottság alakult meg. (CIDXEz már szélesebb igényeket elégített ki, nemcsak a hajózás érdekeit. A bizottság foglalkozott vízrajzi ügyekkel, vízépítési tervekkel, felülvizsgálatokkal, megállapította és egységesítette, az 1921-ben, a dunai vízmércéken mért adatok alapján a hajózási kisvízszintet.

17 A CID a Duna teljes magyarországi szakaszán, valamint a Tisza, Dráva, Maros kijelölt részein volt illetékes. A másik nemzetközi szervezet, az Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (francia nevének rövidítése CRED) a trianoni békeszerződés határozata értelmében jött létre. A bizottság feladata a Magyarország és az utódállamok között felmerülő vitás vízügyi kérdések eldöntése volt. A CRED hatásköre nem egyes folyószakaszokra, hanem az egész Kárpát-medencére kiterjedt. A Vízrajzi Osztály az 1920-as években az új vezetőn, Viczián Edén kívül mindössze 3 beosztott mérnökből állt.

18 Ezzel a személyzettel a nemzetközi igények következtében megnövekedett feladatokat nem lehetett ellátni. Arra sem volt lehetőség, hogy az adott gazdasági helyzetben új álláshelyeket létesítsenek, ezért a kérdést önálló intézet létesítésével oldották meg.

19 A Vízrajzi Intézet megszervezését sürgette, hogy az Országos Vízépítési Igazgatóság 1928-ban befejezte működését, és helyette a Földművelésügyi Minisztérium V/b. főosztálya vette át a vízügyek műszaki irányítását. Az új főosztály kevesebb önállósággal rendelkezett, mint elődje, és ez nehézkessé tette a vízrajzi munkával kapcsolatos adminisztrációt. (Pl. a vízrajzi adatok begyűjtését.) 1928-ban befejeződött az 1920-as évek legfontosabb vízügyi munkája, a csepeli kikötő építése. Itt jól képzett személyzet dolgozott, amelynek elhelyezéséről is gondoskodni kellett. Az Intézet önállóságát csak fokozatosan lehetett biztosítani. 1929—1942 között a közvetlen felügyeletet — a folyammérnöki hivatalokhoz hasonlóan — az egyik dunai kerületi felügyelő látta el, csak 1942-ben került közvetlenül a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alá.

20 A Vízrajzi Intézet személyzete részben a volt Vízrajzi Osztály, részben pedig a Kikötő Kormánybiztosság munkatársaiból tevődött össze. Első vezetője Zuber Ferenc, miniszteri osztálytanácsos volt, a Vízrajzi Osztály munkatársa, majd Dieter Jánost nevezték ki, aki a kikötőnél dolgozott. 1930-ban a személyzet a következő volt: igazgató: Zuber Ferenc min. osztálytanácsos Pasteiner Dezső min. osztálytanácsos Félegyházi Pál, Havaida Endre műszaki tanácsos Lampl Hugó, Pogonyi György, Franz Alfréd főmérnök Rónay László, Fialka Sándor mérnök BŐhm (Lászlóffy) Woldemár segédmérnök 4 műszaki tiszt és a segédhivatal.

21 306