Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - KRÓNIKA - Tóth Tibor: Levéltárunk életéből: új épületbe költözött a Szolnok Megyei Levéltár / 250–265. o.

esetekben engedélyt kapott személyek és csoportok tartózkodhatnak. Idegen személy bármilyen engedély birtokában is csak kísérővel tartózkodhat a raktárban. Számítva és megbecsülve az iratgyarapodás mértékét kb. 15—20 évig nem lesz szükség további raktári férőhely bővítésére. Azt meg különösen nem tudjuk, hogy az eljövendő idők iratanyaga eredeti papír vagy film formájában kerül majd tárolásra, mert ez a raktárfejlesztés mértékét és technikáját különlegesen megváltoztatja. A raktár pormentesítésére külön takarító áll rendelkezésre, ugyanakkor az ajtókat szinte légmentesen lezártuk a por kizárása és a légcsere eredményessége érdekében. Új levéltárunk így bemutatva praktikus helyiségeinek jó felszereltségével messzemenően jó körülményeket biztosít minőségi, sokoldalú, a társadalmi érdekeket szolgáló elkötelezett és eredményes levéltári munkához. Mindez önmagában kevés, ha nincsenek hozzáértő, munkájukat szerető, a levéltárért még fizetésen túl is hivatásból dolgozó munkatársak. Szerencsére dolgozóink ilyenek és a „honfoglalás" befejezése után csak messzemenő elismeréssel lehet szólni akkori és ezutáni munkájukról is. Ünneprontás nélkül szólni kell azonban azokról a tapasztalatokról is melyeket részben előre láttunk, részben csak a működés hozott felszínre. Előre láttuk pl., hogy nem lesz a már meglevő, de méginkább a bejövő anyagoknak fertőtlenítési lehetősége, pedig a feudáliskori anyagunk csaknem 20%-a gombafertőzött. Teljesen kilátástalan az iratok, a jegyzőkönyvek és a térképek restaurálása. Ezek menynyisége olyan nagyságrendű, hogy a ráfordítható anyagiakat és szakértelmet kiszámítani is szinte felesleges. Ilyen műhelyt nem is terveztünk. Kicsi a tanácskozóterem (33 ülőhelyes) egy normál tanterem jobban megfelelt volna a célnak, nem beszélve arról, hogy a modern audiovizuális eszközeink jó része még kicsomagolásra sem került, elsősorban a tanácskozó terem szűkös volta miatt. Az építkezés során — akár illetékesek voltunk egyes kérdésekben akár nem, (de mivel az épület használói mi leszünk) — végeztünk rendszeresen ellenőrzést abban az értelemben is, hogy az építők betartják-e az előírt technológiát. Erről szakember kísérőnkkel (építtető, beruházó technikus) meggyőződtünk. így is előfordult az a mostmár kijavíthatatlan és elég súlyos hiba, hogy a szellőzőgépházból kiinduló és az iratraktárt meleg levegővel ellátó vastag vascső külsejét mázolták, belseje pedig érintetlen maradt, így időnként az irattári raktárba a meleg levegővel együtt rozsdapor is bekerül. Lehetne ezt még folytatni, de szívből kívánom, hogy országunkban nagyon sok levéltár jusson építése során hasonló sok pozitív és néhány bosszantó tapasztalatra. Szándékosan nem szóltunk a tartalmi munkánkról, pedig minden ezért történik. De ez más téma, most elsősorban anyagi, szervezési feladatok voltak napirenden. Persze tennivaló még ezután is van bőven. Ezek közül említek néhányat: — A vezetés és irányítás módját újra kell gondolni és az új körülményeknek megfelelően hatékonyabbá kell szervezni, — Az egyes csoportok vezetőinél fokozni kell területük munkájáért, viselt felelősségüket, — Pontosan meg kell határozni a vezetői megbeszélés idejét rendjét és az egyes csoportvezetők vezetőtestület előtti beszámoltatási rendszerét, 260