Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében 1919–1944. Bp., 1980. / 227–230. o.

embereket és módszereket. Erre megtalálta a Fejér megyei embereket is, egy újságírót, egy szolgabírót, egy községi orvost stb. Ezek élesen támadták elsősorban Széchenyi Viktor főispánt, aki a nagybirtokosság képviselője volt, de hosszú megyei gyakorlata lehetővé tette, hogy a középrétegeket is kézben tartsa. A főispánnak olyan tekintélye volt a minisztériumban is, hogy a belügyminiszterek, különösen Keresztes Fischer, tartani tudták őt a pártközpont embereivel szemben, Széchenyi viszont megtalálta azokat az apró közigazgatási ügyeskedéseket, amelyekkel a kormánypárt szélsőjobboldali embereit elhallgattatta, kiiktatta a politikai szereplésből. Általában rámutat arra, mekkora szerepe volt a megye politikai életében a közigazgatási trükköknek, az ellenzéki képviselőjelöltek egymás ellen fordításának stb. Jellemzi a megye politikai életét azzal is, hogy noha a húszas években erős földreformkövetelési mozgalmak indultak, a kisgazdapárti törekvéseket sikerült ilyen csúnya trükkökkel leszerelni. Ennek következtében 1939-re a Kisgazdapárt tekintélye a megyében nagyon hanyatlott. Az akkori választásokon már csak jelentéktelen számú szavazatot kapott. Ellenben nagyon megnőtt a nyilas pártok népszerűsége. Végeredményben ugyan Fejér megyében egyetlen mandátumhoz sem jutottak a kormánypárt ügyes manőverezése következtében, tehát a központi politikában Fejér megye nem jelentett gondot. De fel kellett volna figyelnie a kormánynak arra, hogy az első titkos szavazáson a nyilasok hány kerületben közelítették meg a kormánypárt szavazatait, sőt hány községben volt övék a többség. A nagy nyilas előretörésnek egyik oka nyilvánvalóan a földreformmal űzött gátlástalan propaganda volt, holott e pártok hivatalos programjában a földreform nem szerepelt, vagy csak nagyon sovány lehetőségként. A másik ok azonban az volt, hogy a kormánypárt közigazgatási eszközei — mondhatnánk visszaélései elzárták ugyan a Kisgazdapárt — a városban pedig a Szociáldemokrata Párt érvényesülési lehetőségeit, de a szerző által nagyon alaposan bemutatott nyomor és elkeseredettség a kisemberek jelentékeny részét a szélsőségek felé terelte, ha más lehetőség nem volt, akkor a nyilaskeresztes pártokba. Egy dologban nem tudok egészen egyetérteni a szerzővel. Ő az országos politikába való bekapcsolódást és általában a Fejér megyei politika irányítását a főispánokhoz kapcsolja, alig emlékezve meg az alispán szerepéről. Annyiban kétségtelenül igaza van, hogy a főispánnak, mint a kormány bizalmi emberének, szinte hivatalból kellett irányítani a kormánypárt megyei működését, a választások során ő szervezte a kormánypárti jelöltek agitációját. Ez minden megyében így volt. De a közigazgatás feje, a tisztviselők közvetlen főnöke az alispán, illetve a polgármester volt. Állásfoglalása jelentékenyen befolyásolhatta a tisztviselőrétegeket, akiknek a hatása pedig még szélesebb körben érvényesült. A szerző maga is részletesen foglalkozik az 1930-ban kipattant botránnyal, Zavaros polgármester panamájának következményeivel. Utódja Csitáry G. Emil pedig a szerző szerint is félelmetes erőt utasított maga mögé, és így meg tudott birkózni az egyházi intézmények ellenséges fellépésével is. Igaz, azt is hangsúlyozza, hogy Zavaros, akit egy évtizedig halványként tiszteltek, Károlyi József főispán támogatásával nyerte el a polgármesteri pozíciót. Mindez azért feltűnő alulírottnak, mert Zalában a valóságban az alispánnak volt nagyobb súlya. Igaz, az egyik főispán, Kolbenschlag az alispáni székből került a főispániba, 229