Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

A megyei igazgatás kiemelkedő tisztviselője az alispán (vicecomes). Az alispáni hivatal kialakulása is a régiségbe nyúlik vissza, de nem mindig volt a megye által választott tisztségviselője , hanem a főispán familiárisa. Az alispáni hivatal vezetőjének három, viszonylag jól elkülöníthető munkaterülete alakult ki. Az alispán volt a megye kormányzója, a megye első számú tisztviselője és fontos szerepet betöltő bírája. A kormányzó alispán — a főispán távollétében — a közgyűlések (a kisgyűlések) választott elnöke, s egyben a gyűlés tagja volt, felügyelt a megye tisztviselőire, mulasztásukért felelősségre vonta őket. A megye által kiadott és hozzá a felsőbb és a társszervektől érkező iratokat az alispán hitelesítette, illetve adta ki elintézésre. A hozzá tartozó sokféle ügyről különböző nyilvántartásokat volt köteles vezettetni. A megye minden jelentősebb társadalmi, politikai, gazdasági ügyéről gondoskodott, s a szükségnek megfelelően dokumentáltatta azokat. Az alispán, mint tisztviselő, csak néhány feladatot látott el. Őrizte a megye pecsétjét, a katonaság ellátásáról negyedévenként jelentést küldött a Helytartótanácsnak, útleveleket adott az örököstartományokba utazóknak, s az olyan jobbágyoknak, akik uruktól elbocsátó levelet kaptak. Ezek mellett — csakúgy, mint a többi megyei alkalmazott — köteles volt az évközben keletkezett iratait év végén levéltárba adni, a saját jogkörében intézett ügyeket pedig a közgyűlésen ismertetni. A harmadik terület az igazságszolgáltatás volt, ahol az alispánnak jelentős funkciója alakult ki. Ezt a munkakört azonban gyakran elkülönítették a többitől és a másodalispán végezte, ami együttjárt az idetartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak fölötti felügyelettel is. Nem minden megyében volt másodalispán, de mindenütt voltak bírói feladatok. Az egyszerűség végett továbbra is alispánról beszélve, az alispán a bíráskodást három minőségben végezte: törvény szerinti rendes bíróként, időszaki és rendkívüli fenyítő és polgári törvényszékek elnökeként, valamint in via politica segédbíró társaival együtt urbarialis ügyekben. A fenyítő (fiscalis) és büntető (criminalis) pereket kétféle úton végezhették el. Amikor a panaszt szóban adták elő, s a bíróságon foglalták írásba, rövid útról, azaz sommás perekről beszélhetünk, amit főleg a nem nemesek esetében alkalmaztak gyakran, s az írásban benyújtott hosszú, gyakran évekig elhúzódó rendes perekről. Külön kell még megemlíteni a jegyzői hivatalt, a szolgabírói hivatalt, a levéltárat, a pertárt és a számvevőszéket. A jegyzői hivatal igen korán fontos szerepet játszott a megye életében, de személyzete csak később nőtt meg, amikor az írásismeret általánosabb lett és a megyei ügykezelés ezt igényelte. A hivatal vezetője a főispán által kinevezett főjegyző lett, s hozzá két aljegyző volt beosztva, akiknek munkáját írnokok segítették. A közgyűlés ügyeinek, az alispán utasításainak adminisztrációját végezték el. A főszolgabírák (judex nobilium, röviden judlium) tevékenysége nagyon összetett.

2 A járásokban minden igazgatási, igazságszolgáltatási ügyet ők vizsgáltak meg, a megyei rendszabások megtartásáért ők feleltek, döntöttek első fokon, megvizsgálták az úriszéket, s beszámoltak a közgyűléseken járásuk legfontosabb eseményeiről. Megyénként általános volt a négy főszolgabíró, akik járásukat kerületekre osztva, az élükre állított alszolgabírókkal (vice-judlium) működtek együtt. 179