Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Az 1929–1933. évi világgazdasági válság és a dél-dunántúli parasztság közművelődése / 171–175. o.

Kopasz Gábor AZ 1929-1933. ÉVI VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A DÉL-DUNÁNTÚLI PARASZTSÁG KÖZMŰVELŐDÉSE Ha a Dél-Dunántúl parasztságának közművelődését vizsgáljuk a világgazdasági válság éveiben, több sajátos szempontra kell figyelemmel lennünk, amelyek meghatározzák a parasztság közötti kultúrmunkát. Talán a legdöntőbb szempont, hogy hazánk agrár jellegű ország volt, ahol a parasztság más társadalmi osztályokhoz viszonyítva döntő többségben élt. (Az 1930-as népszámlálás szerint a Dél-Dunántúl négy megyéjének összlakossága felfelé kerekítve mintegy háromnegyed millió, s ebből az őstermelő kb. félmillió.) A magas létszám mellett másik lényeges szempont volt, hogy a parasztság nem volt egységes osztály. Ez főként gazdasági, pontosabban birtokviszonyaiból következett. Gazdasági helyzetük szerint igen jelentős volt a parasztság rétegeződése jómódú parasztságtól a szolgasorban élő nincstelenekig. Ugyanis voltak nagygazdák, középparasztok, kisparasztok, törpebirtokosok, napszámosok, földmunkások, sommások, uradalmi és kisebb gazdasági cselédek. A falusi parasztság ranglistáját általában az szabta meg, hogy volt-e földje, mekkora volt valakinek a birtoka. A világgazdasági válság éveiben a mezőgazdaságra nehezedő terhek elsősorban a parasztság alsóbb rétegeire nehezedtek. A parasztság nagy tömegéből és rétegezettségéből következett szervezetlensége. Nehezen volt szervezhető a parasztság azért is, mert mindegyik rétegnek egymástól elütő volt a gazdasági érdeke, s a szellemi érdeklődése, Sok esetben más volt az iskolai végzettsége. Általában kötelező volt az elemi iskola hat osztályának az elvégzése, de ha egy gyermek valamilyen okból lemaradt a tanulásban, évet vesztett, 12 éves koron túl nem igen kötelezték az elemi iskola látogatására. Ez abban az időben az általános paraszti szemlélettel is ellenkezett volna. Sőt régebben a falusi gyermekeket már 12 éves koruk előtt is kivették az iskolából és szükség szerint napszámos munkára, vagy pásztorkodásra fogták. Az elemi iskola utáni három éves ún. ismétlő iskolába pedig még nehezebb volt összegyűjteni heti két alkalommal a falusi 13—15 éves fiatalokat, mert ezek már szüleik gazdaságában dolgoztak, esetleg mint napszámosok keresték kenyerüket, vagy cselédeknek szegődtek el. Viszont a jobbmódú parasztok közül egyesek gyermekeiket polgári iskolába, vagy gimnáziumba is járatták. Tehát az egyes paraszti rétegek között jelentős volt a műveltségkülönbség, nemcsak az egyéni szellemi érdeklődés, hanem az egyenlőtlen iskolai végzettség következtében is. Mindezen nehézségek mellett kellett a polgári kormányzatnak gondoskodni a felnőtt falusi lakosság közművelődéséről, amelyet az iskolán kívüli népmüvelés keretében kívántak végezni. A gazdasági válság alatt különösen fontosnak látták a polgári vezetők, hogy ezt a közművelődési formát felhasználják a széles néptömegek szellemi ideológiai, politi171