Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Borsa Iván: A IX. Nemzetközi Levéltári Kongresszus / 9–19. o.
A távollevő V. V. Hmelevát (Szovjetunió) I. F. Popov képviselte a levéltárak és a tömegkommunikációs eszközökről szóló korreferátumában. Megtudtuk, hogy a szovjet levéltárak adataiból milyen sok újságközlemény jelenik meg, illetve rádió- és televíziós adás történik. Vizsgálta annak a lehetőségét, hogy vajon ezek mögött egyedül a levéltáros álljon-e vagy a levéltáros csak bocsássa rendelkezésre anyagát az újságírónak, rádióvagy televízió szerkesztőnek. Arra az eredményre jutott, hogy a leghatásosabb megoldás kettejük együttműködéséből születik. L. S. Principe (Olaszország) korreferátumában abból indult ki, hogy a múzeum közismerten mindenkié, a levéltár csak kévéseké, s ami néhányszor elhangzott más üléseken is, ez a körülmény a levéltáraknak bizonyos arisztokratikus vonást ad. Annak a körülménynek az okát, hogy a kutatótermek látogatói igen tekintélyes százalékban egyetemi hallgatókból, továbbá nyugdíjasokból állnak, azzal magyarázta, hogy a levéltárak nyitvatartási ideje néhány országtól eltekintve (pl. Kanada, ahol tudvalevőleg napi 24 órán át van nyitva az országos levéltár kutatóterme) egybeesik az általános munkaidővel. Nem véletlen, hogy ennél a témakörnél a szokottnál is több hozzászóló saját hazájának tapasztalatait említette, hisz a levéltári tevékenység e téren a legkevésbé kiforrott. Helyet kapott a helytörténeti kutatás támogatása, a kutatóknak és nem utolsósorban maguknak a levéltárosoknak a rendszeres továbbképzése is. Az ülésen elhangzottakat a távol levő B. Bojovic (Jugoszlávia) helyett Sz. L. Tihvinszkij (Szovjetunió) foglalta össze. A Nemzetközi Levéltári Tanács eredményei és jövője E. G. Franz (NSZK) körültekintően foglalta össze a jubiláló NLT történetét, s minthogy az elért eredmények nem jelentenek lezárulást, egyszersmind vázolta a jelent és a jövőt is. Az Egyesült Államok levéltárosának kezdeményezésére 1948-ban az Unesco égisze alatt Párizsban összeült 8 ország szakértője, hogy előkészítse egy nemzetközi szakmai szervezet megalapítását. Az 1950-ben ugyancsak Párizsban tartott alakuló kongresszuson 33 ország képviselői voltak jelen. 1951-ben megjelent a NLT folyóirata az ARCHÍVUM. A következő kongresszus 1952-ben volt, majd azóta minden negyedik évben. 1954-től kezdve azokban az esztendőkben, amelyekben nincs kongresszus, a Levéltárak Kerekasztal-konferenciája tart ülést, amelyre országonként 2—3 személy kap meghívást. Az 1960-as években a NLT megkezdte a fejlődő országok fokozott bevonását tevékenységének körébe, 1968-ban alakult meg első területi szervezete, a délkelet-ázsiai (SARBICA, South-East Asian Régiónál Branch of International Council on Archives), ezt követte 1969-ben a kelet- és közép-afrikai (ECARBICA), 1972-ben az arab országokat magába foglaló (ARBICA^ 1973-ban a latin-amerikai (ALA). 1975-ben a Karib-tengeri (CARBICA), 1976-ban a dél- és nyugatázsiai (SWARBICA) és 1977-ben a nyugat-afrikai (WARBICA). Várható az egyenlítői Afrika és Óceánia országait magába foglaló területi szervezet megalakítása. A NLT a kongresszusok alkalmával közgyűlést is tart. A közgyűlések közti időszakban ügyeit a 14 tagú végrehajtó bizottság, az Iroda és a titkárság vezeti. A NLT tagjai 5 kategóriába vannak sorolva, úgymint: A kategória: Az egyes országok levéltári igazga12