Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880–1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai / 101–134. o.

Dzsentri törekvései és elképzelései ellenére is nem keres kibúvókat és az Országos Levéltár műhelyének tudós irányelveit magáévá téve — most is később is — csak a tényeket rögzítő bizonyítékok kritikai rostán is átesett adatainak hisz ,

37 Nem ismerte, — de nem is ismerhette — a nagy írónak azt a Takáts Sándorral folytatott beszélgetését, amelynek során Mikszáth kijelentette, hogy ,,amit én magamról írtam, az legnagyobb részt költött dolog". Vagyis mindaz, amit életrajzírói karcolatai, elbeszélései és regényei nyomán az életére nézve leszűrtek, nem felel meg a valóságnak.

38 Simon János — függetlenül a mikszáthi vallomástól — már 1909-ben rátapintott a Mikszáth-család nemességének hangoztatásával szemben a valóságra, amit még az író felesége, farkasfalvi Mauks Ilona sem akart elhinni. Mikszáth — bölcs mosollyal és talán egy kissé el is híve a családi mendemondákat — nem is igyekezett a nemesi származásra büszke feleségét felvilágosítani arról, hogy ő bizony, maga csinált magából nemes embert.

39 Mikszáthné hiúsága még a férje halála (1910. május 28.) után is fontosnak vélte a Mikszáthok nemesi mivoltának a bebizonyítását és e tekintetben maga is kutatásokba kezdett, így került érintkezésbe a Mikszáthok és Veresek történetével már évek óta foglalkozó Miskolczy Simon Jánossal. Az 1914 előtti levélváltásaik azonban nem találhatók meg a Nógrád megyei Levéltár anyagában. Simon János (sic!) kezdeti eredményeit a budapesti Egyetértés 1910. június 24-i számában adta közre. Ezeket kibővítve pedig aNógrádi Hírlap 1912. február 11-i számában, a „Mikszáth származása" c. cikkében közölte. Ez a kutatók által alig ismert dolgozat Mikszáth édesanyja, nemes Veres Mária családjának a történetét vázolta.

40 Az általa elért végső eredményeket — miként már jeleztem — „Az Újság" 1914. március 29-i számában - Mikszáthné beleegyezésével —közölte az 55—56. oldalakon. Ez a „Mikszáth-család harmadfélszázéves története", némi bővítésekkel jelent meg aztán Komáromban is. A dolgozat 1914 január derekán már nagyjából készen volt és kezdetét vette a Mikszáthnéval folytatandó behatóbb eszmecsere. Ezt számos, a hagyatékában fenn nem maradt, többekkel folytatott levélváltás és megbeszélés előzte meg. A márciusban már végleges formába öntött, géppel írt tanulmány végén ugyanis ezt olvassuk:, A Mikszáth-család múltjának kutatása közben tanúsított szíves támogatásukért köszönetemet kell kifejeznem özv. Mikszáth Kálmánné őméltóságának, Góbi Imre kir. tanácsos, Korbély Géza főesperes, Kardos Béla, Styk Pál, Wiczián Lajos, Stollmann Gusztáv, Svehla Géza, Svehla István uraknak, s Kőszegi Sándor pestmegyei és Főglein Antal zólyommegyei főlevéltárnok kartársaimnak," A felsorolás — miként az a közlendő levelezésből is kitűnik — nem teljes, de így is szétágazó tevékenységre utal. Kétségtelen, hogy több, Mikszáthné által javasolt, észrevétel is benne van a gépelt kéziratban, de az is kétségtelen, hogy több abból kimaradt, sőt az is, hogy meglevő részletet kihagyott az özvegy kérésére vagy pedig módosított. Mikszáthné komolyan vette a „lektorálást", amit enyhe „cenzúrának" is nevezhetnénk. Levelei kiegészítik az író életére vonatkozó adatokat és több tekintetben helyesbítik Mikszáth művei kritikai kiadásának jegyzeteit is, különösen, ha a mások leveleit is figyelembe vesszük. A levelezést teljes egészében, keltezésük egymásutánjában közlöm.

41 114