Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Várnai Tamás: Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez II. 1918–1929. Miskolc, 1978. / 536–539. o.

1919 augusztus elején a megszálló csapatok védőszárnyai alatt megkezdődött az ellenforradalmi hatalom kiépülése. A román csapatok helyi parancsnoksága félreérthetetlenül leszögezte, hogy „az 1918 november L előtti jogállapot" lép az egész város és a vármegye területén érvénybe. A helyi hatalom legmagasabb csúcsaira a régi rend emberei tértek vissza, megkezdődött a forradalom helyi vezetőinek, aktivistáinak felkutatása és felelősségrevonása. A fehérterror legszélsőségesebb megnyilvánulásai a megszállás következtében e vidéken nem tapasztalhatók. Az 1919-et követő évek eseményeinek objektív hátterét az igen súlyos gazdasági helyzet adta. Ennek rendkívüli terheit a helyi tőkés hatalmasságok a munkásság vállaira hárították. A munkabéreket jelentősen csökkentették, a munkaidőt meghosszabbították, tömeges munkáselbocsátásokat hajtottak végre. A munkáselbocsátások során igyekeztek az egyes üzemekből azokat eltávolítani, akik az elmúlt időszakban „izgató viselkedést" tanúsítottak. A bekövetkező gazdasági konszolidáció természetesen itt is érezteti majd hatását, a munkásság életkörülményei elviselhetőbbekké váltak. Mindez azonban csak nagyon halovány és gyér fény e nehéz korszak lényegében alig fogyatkozó árnyai között. A krónikusnak mondható munkanélküliség még a gazdasági szempontból legjobb időszakban is veszedelmes réme e vidék népének, a bérviszonyok alakulása távolról sem kielégítő, a dolgozó ember szabadságát pedig a „békebeli" időknél is súlyosabb béklyók nyomorítják. Kik, hogyan és milyen eredménnyel szálltak szembe Miskolcon és Borsodban a történelem lomtárából elővarázsolt ellenforradalmi rendszerrel? A kívülálló olvasó inkább csak tallózgatni tud és akar a szerzők által közzétett jelentős anyagban, hiszen az igazi élményt nem az ismertetés, hanem a kötet egésze nyújthatja. A legjelentősebb munkástömegeket a szakszervezeti mozgalom fogta át, melynek derékhadát a vasmunkások, bányamunkások és építőmunkások alkották. A szénmedence, Miskolc, Ózd és Borsodnádasd voltak a legjelentősebb központok. A kötet sok és érdekes adatot szolgáltat a munkásság életviszonyainak védelmét, illetve javítását célzó erőfeszítésekről. A mozgalom ereje, lendülete természetesen a viszonyok alakulásának megfelelő hullámzásokat mutat. A bányamunkások szervezkedését hátrányosan befolyásolta a szénkonjunktúra lanyhulása, a működő bányák, illetve bányamunkások számának csökkenése. Befolyásolta természetesen a szakszervezeti mozgalmat maga a konszolidáció, bár az olyasfajta hatósági reménykedések, hogy a marxista szellemű munkásmozgalom talaját vesztette, egyértelműen túloznak. Jelentős a mozgalomban folyó kulturális és sporttevékenység. Meghatóan nagyszerű erőfeszítések közepette munkásotthonokat hoznak létre, a munkásotthonokban könyvtár működik, színvonalas ismeretterjesztés folyik. Jelentős volt a Természetbarátok Turista Egyesülete, a Magyarországi Eszperantísta Munkások Egyesületének miskolci csoportja, az Alkoholellenes Munkás Szövetség, a Miskolci Munkás Testedző Egylet stb. Legális szerepük mellett e szervezetekben keresett működési lehetőséget az illegalitásba szorított kommunista mozgalom. A munkásmozgalom szempontjából legjelentősebb legális politikai tényező az SZDP volt. A párt működésében meghatározó tényező volt a korszak pártvezetésének irányvonala. A tanácshatalom bukása után egyes helyi szociáldemokraták felajánlják segítségüket az ellenforradalmi rendszemek. A párt úgy próbált magának helyet biztosítani 537