Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Tilcsik György: Vígh Károly: Vörös Pest vármegye. Bp., 1979. / 528–532. o.

értelmében — hazánk történetében először — tanácsválasztások előkészítésére és lebonyolítására készülődtek. A kiadvány részletesen tárgyalja a Pest megyében 1919. április 6-7-én lezajlott községi tanácsválasztások eseményeit és eredményeit, a tanácsok és direktóriumok megalakulásának körülményeit. Rámutat, hogy a megye ipari munkássága nem csupán a hatalom megszerzésében, hanem a tanácsválasztások során, sőt a tanácsok szervezetének kiépítésekor is hatékonyan támogatta a szegény parasztságot. Elsősorban ennek volt köszönhető, hogy a megye 141 településén megválasztott tanácstag közel háromnegyede ipari vagy agrármunkás volt. A községiekkel egyidőben történt meg a városi tanácsok és intézőbizottságok megválasztása, majd április 15. és 20. között került sor — a községi küldöttekből — a járási munkás-, katona- és földművestanácsok megalakulására, melyekben az egyes községek lakosságuk számarányában képviseltették magukat, és melyek mellett 15 tagú direktóriumot hoztak létre. A Pest megyei tanácsválasztások egyedi sajátossága volt, hogy - eltérően a többi megyétől - a járási tanácsokban és a megyei tanácsban a budapesti proletariátus küldöttei is helyet kaptak. Vígh Károly a községi, a városi majd a járási tanácsok összetételét elemezve kimutatja, hogy azokban a munkások, a szegényparasztok és a forradalmi érzelmű értelmiségiek jutottak döntő többséghez. így a városi és járási tanácsok által a Pest megyei Munkás-, Katona- és Földművestanácsba delegált 304 küldött között, csaknem kizárólag olyanok kaptak helyet, akik szilárd és rendíthetetlen hívei voltak a Tanácsköztársaságnak. Soraikban olyan kiváló és nagytekintélyű munkásvezetőket találunk mint Alpári Gyula, Czóbel Ernő, Joanovics Sándor, Mosolygó Antal, Nyisztor György, Szaton Rezső, Urbán Pál, Varga Jenő és Vántus Károly. A szerző ismerteti az új vármegyei irányító és végrehajtó apparátus hivatalszervezetét, belső felépítését, valamint a feladatok megnövekedése és az ügyintézés differenciálódása miatt abban bekövetkezett változásokat. A községi és a megyei tanácsok közötti nem kielégítő közigazgatási kapcsolat okait kutatva rámutat, hogy ez elsődlegesen a centralizáció szükségességének fel és el nem ismeréséből, valamint az egyes községi tanácsok önállósodási törekvéseiből fakadt, melyhez hozzájárult még az is, hogy a parasztság nagy része nem ismerte fel a munkás-paraszt szövetségben rejlő politikai erő jelentőségét és nagyságát. A két munkáspárt egyesülésének megyei vonatkozásaival foglalkozó fejezet felhívja a figyelmet az ezzel kapcsolatos és a későbbiek során egyre nagyobb súllyal jelentkező hiányosságokra is. Alapvető hibaként említi, hogy az egyesült párt és a szakszervezetek összefonódását nem sikerült felszámolni, ugyanakkor Pest megyében — csakúgy mint az ország más részein — általános volt az egyesüléssel létrejött párttagságának, összetételének felhígulása, mely különösen a kiélezett politikai és katonai helyzetekben jelentkezett érezhető visszahúzó erőként. A szerző — a kérdés jelentőségének megfelelően - behatóan vizsgálja az adott időszak mezőgazdasági politikájának milyenségét és általában a mezőgazdaság helyzetét. Ennek során a megyei direktórium mellett működött Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottsághoz 1919 áprilisának és májusának végén beérkezett két jelentés alapján felsorolja a megye nyolcvan községére vonatkozó legfontosabb termelési adatokat. E mellett 530