Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Gyarmathy Zsigmond: Az üzemtörténetírás kérdései. Bp., 1979. / 513–515. o.

ellene volt a számsorokkal, táblázatokkal, idézetekkel megtöltött, beszámoló jellegű tanulmányoknak, mert unalmasnak találta őket, hatástalannak a nemes pedagógiai cél: az individualizmust leküzdő embernevelés leküzdésére. (Gorkij cikke a Pravda 1931. szeptember 7-i számában.) A módszer tekintetében a gyakorta elkövetett hibákra hívja fel a figyelmet még Hanák, akivel messzemenően egyet kell értenünk: „Nem jutunk közelebb a valóság mélyebb megismeréséhez, ha még néhány száz gyárról kimutatjuk, hogy ott vasat, gépet gyártottak, a tőkés gyarapodott, a munkást kizsákmányolták." „Az üzemtörténet sajátos feladata az, hogy megrajzolja az üzem egyéni profilját, az átlagostól eltérő gyártmányait, gyártási eljárásait, újításait, találmányait, maga alkotta szervezetét, piaci kapcsolatait, üzempolitikáját, élő emberként ábrázolja ...... a kiemelkedő műszaki és munkás vezetőket, minél adatszerűbben tárja fel a munkaviszonyokat, minél sokrétűbben a gyár társadalmát." Vigyázat! - a kiadványként is megjelenő üzemtörténeti munka ne a megbízók ízlésének — hanem a valóságnak - feleljen meg, s ne csak propagandaalbum legyen az. Sok segítséget kaphat a kézikönyvből a tudós, a tanár, az üzemi krónikás, pályázatot készítő műszaki, vagy fő- és középiskolás: Jenéi Károly: Az üzemtörténetírás tárgya és levéltári forrásai; Sárközi Zoltán: Hogyan írjunk üzemtörténetet; Lakatos Ernő: A termelőszövetkezetek történetének feldolgozásáról c. módszertani tanulmányokból. Joggal kapott helyet az utóbbi tanulmány az ipari üzemtörténetírás kézikönyvében, hiszen az üzem tágabb értelmű fogalmába a mezőgazdasági üzemek is, sőt a művelődési és egészségügyi, hitel- és egyéb pénzügyi intézmények is beletartoznak. „Az új üzem minden esetben beleszól a környezet demográfiai viszonyainak, a hely urbanisztikai jellegének változásaiba, az ott élők életstílusának az alakulásába" - írta Kana Otokár cseh tudós szerző. Sipos Péter: Üzemtörténet és munkásmozgalomtörténet c. tanulmánya; e témát fejleszti részleteiben tovább. Dömötör Ákos: Üzemtörténet és munkáséletmód-kutatás című, Székely Pál: Az üzemtörténetírás és jogszabályok gazdaságrendező szerepének kapcsolatai c. dolgozat, különösen jelentős segítséget nyújt a megyékben tevékenykedő üzemtörténetíró mozgalom aktivistáinak, gyakorlati munkásainak tevékenységéhez. Rámutattak a megoldhatatlan kérdésre is, utalva arra, hogy a „legutóbbi másfél évtized igen jelentős és értékes munkásmozgalom-történeti termése sem oldotta meg azt a feladatát, hogy a munkásmozgalmat a maga összetett voltában ábrázolja." „A munkásmozgalom eseménytörténete is feltárásra vár." Nem a teljesség igényével készült el, mégis hézagpótló Tóth Róbert: A magyar üzemtörténeti irodalom válogatott bibliográfiája c. függelékként közölt munkája. Nagyon érdekes beszámolót olvashatunk arról is, hogy az Országos Üzemtörténeti Szakosztálynak szépszámú és gazdag mecénásként funkcionáló „vállalati pártoló tagja" van. Amikor egy igen hasznos, úttörő feladatot magára vállaló kézikönyv inspirálta gondolatainkat, a felvázoltak óhatatlanul felvetik a kérdést: nem hivatalos kiadó adta ki a kötetet, ára nincs és csak háromezer példányban jelent meg, — hogyan lehet hozzájutni? A legjobban szervezett és körültekintő elosztási tervezet sem oldhatja meg azt, hogy olyanok is hozzájuthassanak, akik az ország területén bárhol is élnek, de szeretnék kézbe venni, és hasznosítani. Azt mindenképpen ajánljuk, hogy legalább a területi levéltárak könyvtáraiban megtalálhassák az érdeklődők. Gyarmathy Zsigmond 515