Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

A miniszteri értekezlet és az I. Carolina Resolutio kiadása Csejtei Zsigmond bécsi ágens 1730. február 22-én értesítette Ráday Pált a miniszteri konferencia közeli összehívásáról. Ez a hír megnyugtató volt. Zoványi püspökön keresztül Ráday megszerezte a Tiszántúl támogatását a miniszteri konferencia megnyerése érdekében szervezendő, királyi jóindulatot kérő küldöttség költségeinek anyagi fedezete biztosítására. Debrecen városa és a Hajdú városok már áprilisra 400 Ft-ot gyűjtöttek egybe.

75 A Tállyán tartott konferencia Vay Ábrahámot, Szatmáry Györgyöt és Szepessy Józsefet bízta meg református küldöttekül. A küldöttség csak április 24-én indult el Bécsbe, mert az udvar felől Rádayt tévesen tájékoztatták az értekezlet idejéről.

76 így a küldöttség csak a konferencia után érkezett Bécsbe, és a miniszteri tárgyalás után járult a király elé. A késedelmesség nem vezetett eredményre, s e halogató ügyintézéssel ártottak ügyüknek. Az 1730. április 30-án megtartott miniszteri értekezletről kiszivárgott hírek sem voltak kedvezőek. Ráday és a protestáns követek tanácstalanságára jellemző, hogy nem tudnak dönteni: menjenek vagy ne menjenek a király elé. Patay Sámuel úgy vélte, most kell résen lenni az udvarnál. Szeremlei imádságra és böjtölésre buzdít. Az egri püspök azt kéri Ráday tól, hogy térjen vissza végre az igaz vallásra.

77 Vay Ábrahám kétségbeesésében előbb a hercegprímással tárgyalt,

78 aki azt ajánlotta, hogy egymás közt kell néhány értelmes embernek a vallás kérdésében megegyezni. Majd amikor Vay Ábrahám megtudta, hogy Eugen herceg referálja a miniszteri értekezlet döntését a királynak, akitől „a ratificatio vagy modificatio" függ, a személyes kihallgatásra való jelentkezést ajánlotta, melyhez írásbeli kérelmüket feltétlenül csatolni kell.

79 Vay Ábrahám javaslata szerint jártak el. A király fogadta is Vayt és Radvánszkyt, de „modificatio" nem történt. Megjelent az I. Carolina Resolutio. A király a miniszteri értekezlet ellenre formációs tervezetét fogadta el, s a Leopoldina Explanatio szellemében a protestánsok jogait megsemmisítette, a szabad vallásgyakorlatot leszűkítette, a földesúri jogokat visszaállította, elrendelte a dekretális esküt. Egyetlen sérelmüket teljesítette azzal, hogy kerületenként superintendens-választást engedélyezett. Közben az udvar a Tiszántúlon helytartótanácsi intézkedésekkel igyekezett zavart támasztani. Debrecenben a Bécsből érkező komisszárius fenyegetésekkel kényszerítette ki a tisztújítást és az udvar jelöltjét kívánta bírónak megválasztatni.

80 Több szabolcsi templomot elfoglaltak. Heves megye elrendelte a törökszentmiklósi református templom lerombolását és a tiszafüredi református templom eredeti állapotba való visszaállítását.

81 A Resolutio megjelenése után legsúlyosabb lett a reformátusok helyzete Bihar vármegyében. A Helytartótanács által 1731. április 6-án leküldött Resolutiot a megye május elején hirdette ki.

82 Andrássi Ferenc részletes tájékoztatásából ismerjük a kihirdetést követő döbbenetet. A vármegye - az amúgy is szigorú utasítást — azzal toldotta meg, hogy elrendelte minden helység bírájának és papjának a katolikus ünnepek kihirdetését és megtartását. Aki nem tartja meg — szólt a vármegyei rendelet — „ha gyalog szerben dolgozik megfogatván tömlöcbe vitetik", ezen túl még fél forintot kell fizetnie. Ha valaki ez ünnepeken marhával dolgozik, annak viszont marhánként 1 Ft a büntetése. Mindenki feljelentési kötelezettséggel tartozott az ellen, aki e parancsolat ellen vét. A lelkészi lelkigondozást a kuruc szervezkedéssel egyenlő tilalom alá helyezte: a „Földesúr, vagy 454