Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

(kb. 100 ifm), de az irattárban tárolt és levéltári átvételre váró (1931-ig) is - a főkönyvekkel együtt — további 50 ifm-t tett ki. A községi feudáliskori iratok levéltári begyűjtése a második világháború első évében kezdődött. A légvédelmi intézkedések között szerepelt többek között a községháza- padlások lomtalanítása. Szinte kivétel nélkül már itt tárolták a községi elöljáróságok az 1867 előtt keletkezett szinte hiánytalan községi iratokat. A lomtalanítás során az iratok zöme elpusztult, s csak ez a tény irányította rá a figyelmet a községek 1867 előtti iratainak levéltári őrizetbe vételére. A főlevéltárnok megállapítása az volt, hogy a „történelmi emlékekkel szemben mutatkozó közömbösség — és meg nem értés — sok értékes községi iratanyag pusztulását előidézte." 1942-ben csak egyes darabokat sikerült levéltári őrizetbe venni belőlük: Bicske, Dunapentele, Pusztavám, Kajászószentpéter, Füle, Falubattyán, Fehérvárcsurgó, Gárdony, Mány, Mór, Csősz, Ráckeresztúr, Iváncsa, Veréb, Vértesboglár községek 18—19. századi iratait. Ebben az évben vette át a vármegyei levéltár a székesfehérvári kir. törvényszéktől az „úrbéri iratokat." Az iratok egy része a vármegyei levéltárból került az úrbéri törvényszékhez még az 1853. évi március 2-át követő időkben (császári pátens megjelenésének ideje), mely a Fejér megyei Úrbéri Törvényszéket (miként ekkor valamennyi úrbéri törvényszéket) létrehozta. A megyei törvényhatósági levéltár iratsorozataiból az úrbéri törvényszékhez áttett iratokat ma „úrbéri iratok csatolmányának" nevezzük, melyek a törvényszék működése során keletkezett iratanyaggal bővültek. Az átvétel 1942. március 3-án történt, az iratok döntő többsége (71 fasc.) községi csoportosításban volt. (Ezt a fondot ma is az eredeti irattári rend szerint tartjuk nyilván.) A 71 köteg irat mellett 65 volt úrbéres község 200 térképe és 14 község földkönyve került levéltári kezelésbe. 1942-ben rendezték a Fejér megyei községek bírói számadási anyagát, amely a főlevéltárnok szerint ekkor nagy tömeget képviselt.

4 Sajnálatos, hogy ezek az iratok elkallódtak és áldozatul estek a háború utáni évek iratgyűjtő kampányának. A községi bírói számadások az 1950-es évek elején tűntek el a megyei levéltár raktárából. 1944-ben a vármegyei levéltári hivatal 375 ügyiratot iktatott és intézett el. Ennek legnagyobb része (70%-a) származási igazolásokból állott. Az utolsó iktatás november 21-én volt. Pótlólag írtak hozzá még néhány ügyet november végén: 25-én például Berzsenyi Zoltán kórházigazgató-főorvos helyezett letétbe iratokat, melyek tárgya a főorvos halála esetén teendő intézkedéseket tartalmazott.

5 Iktatás nélkül kerültek az 1944. évi levéltári hivatali iratok végére november 29-én keletkezett honosítási és december 4-én még az alispáni hivatalban iktatott hullaszállítási ügy is.

6 Úgy tűnik, hogy november végén a levéltári hivatal beszüntette munkáját, illetve a főlevéltárnokot más irányú teendők végzésére vezényelték. November végén a front már a Dunántúlon állott és a viszonyok egyre inkább a harci cselekmények képét mutatták. Ebben a kaotikus állapotban került sor néhány családi levéltár átvételére, és egy menekült vármegyei levéltár elhelyezésére. Beszterce—Naszód vármegye levéltárát a katonai kiürítés során az ország nyugati részeibe irányították, a vármegye főlevéltárnokával (Kopasz Gábor) és a felszereléssel együtt. A vonat 1944. október végén az agárdi állomáson vesztegelt, s mikor kiderült, hogy a szerelvényt nem tudják a nyugati országrész felé továbbítani, a vármegyei főlevéltárnok az iratok biztonságba 43