Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Szántó György Tibor: Hangarchíválás és tudománytörténet / 425–428. o.

Levéltárunk régi, noha mindeddig teljesületlen terve, hogy a magyar nemzeti tudomány legjelentősebb alakjainak memoárjait összegyűjtse, és e visszaemlékezéseket a kapcsolódó fotóanyaggal együtt az adott személy fondjába illessze. A visszaemlékezés-gyűjtésekkel — szórványosan — más levéltárak is kísérleteznek, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek a forrástípusnak a beszerzése és archiválása is hangfelvételek készítésével oldható meg a legkönnyebben, ugyanakkor a legigényesebben. Hiszen egy gépelt irat olvasásánál többet mondhat a kutatónak a „vallatóra fogott" tudós saját hangja. Azokat a személyiségeket, akiktől a Levéltár interjút vár, az Akadémiának az a tudományos osztálya javasolná, amelyhez az illető szakember tudományterülete szerint tartozik. Az interjúkat a Levéltár technikai asszisztenciájával az adott tudományág képviselője készítené, hogy a ,riporter" a menetközben felmerülő tudományos problémákra a leendő hallgatók, kutatók figyelmét felhívhassa, és a beszélgetés tárgyát illetően feltétlenül tájékozott legyen. Ezt az adott tudományterület jövőbeli történészeinek érdekei is így kívánják. A meghallgatni kívánt személyiségek kiválasztásának másik döntően fontos motívuma: az életkor. A legidősebb nemzedék adhatja át az utókornak a legtöbb tapasztalatot, és esetünkben az sem lehet közömbös, hogy erre mikor kerül sor. Hiszen ez az a nemzedék, amelynek a második világháború előtt induló pályáját a tudományos-technikai forradalom tényei, és politikai sorsfordulók kkérték. Nemcsak tudománytörténeti, de politikatörténeti érdek tehát fentiekhez kapcsolódó gondolataik, értékeléseik megismerése. A memoárgyűjtemény kialakítását egységes szempontok alapján tervezzük. Minden megkérdezett személyiségtől választ kérnénk mintegy tíz-tizenöt sztereotip tudományos kérdésre, amelyekből „a nagy számok törvénye alapján" egy általánosan jellemző korkép alakulhatna ki. Körülbelül ilyen kérdésekre gondoltunk: „Milyen volt tudományágának helyzete pályája kezdetén?" „Hol tart ez a szakterület ma?" „Milyenek voltak a tudományos kutatás feltételei?" „Milyenek ezek ma?" „Pályakezdő kutatóként milyen szemléleti-gyakorlati nehézségekkel kellett megküzdenie?" „Hogyan látja a pályakezdők helyzetét a jelen Magyarországában?" — stb. Az interjú második részét teljesen kötetlen, személyes visszaemlékezés alkotná; vallomás tudományról, tudósról, tudósi közérzetről vagy pályatársakról. A Levéltár a visszaemlékezés utóéletéről a meginterjúvolt személyiséggel kötendő szabályos megállapodás alapján gondoskodna, kívánságára garantálhatná a visszaemlékezés meghatározott, illetve határozatlan időre szóló titkosságát. A szocialista országok Akadémiai Levéltárainak 1979. évi szófiai konferenciáján a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia Levéltára kétodalú munkakapcsolatot létesített a hanganyag-archiválás technikájával, metodikájával kapcsolatos tapasztalatcsere kialakítására, fejlesztésére és a két ország tudományos közéletét kölcsönösen érdeklő eseményekről készített hanganyagok cseréjének megszervezésére. Ez utóbbi momentum lehetőséget adna azoknak a tudósoknak, akik egy — mondjuk Prágában rendezett - tudományos értekezleten nem lehettek jelen, hogy a számukra szakmailag jelentős és fontos tényekről információhoz jussanak anélkül, hogy az előadások kinyomtatására kelljen várakozniuk. 427