Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Pető Iván: Az 1949–1950–ben működő Nehézipari Minisztérium hivataltörténete / 407–423. o.

Gépipari Központ Beszerzési főosztály, Csavariroda, Vaskohászati Gazdasági Iroda, Ipari Szénértékesítő N, V. Az iparági főosztályok anyag- és áruforgalmi osztályai elvileg tehát a következő ügykörökkel foglalkoztak: iparáguk árszabályozása, anyagigények begyűjtése, termelési adatok gyűjtése az igényekkel való összevetés érdekében, anyagkiutalás, raktározás megoldása, íörzskészletek biztosítása, egyéb anyag- és áruforgalommal kapcsolatos operatív feladatok. Az 1950. januárihoz képest nemcsak olyan változások történtek a Nehézipari Minisztérium szervezetében, amelyeket a Népgazdasági Tanács júniusi határozata felsorolt, hanem mások is. A Népgazdasági Tanács 1950. május 11-én határozott a minisztériumok munkaerő-gazdálkodási szervezetéről (284/16/1950. N. T. sz. h.). Utasították az ipari minisztériumokat, hogy munkaügyi főosztályukon belül munkaerőgazdálkodási, illetve bércsoportot szervezzenek. Ez a NIM-ben már korábban megtörtént. Ugyanekkor írták elő azt is, hogy a termelési főosztályokon belül külön előadók foglalkozzanak a munkaerőgazdálkodással, illetve külön előadók a szakoktatással. Az előadók rögtön munka és bérügyi osztállyá nőtték ki magukat. Erre egy másik Népgazdasági tanácsi határozat utasította a tárcákat (340/18/1950. N. T. sz. h.). Arra is kitért a döntés, hogy a munka és bérügyi osztályokon belül külön bércsoportnak kell alakulnia. A Népgazdasági Tanács 1950. március 9-én döntött arról, hogy a Nemesfémvizsgáló Hivatalt megszüntetik (185/10/1950. N. T. sz. h.). A Nehézipari Minisztériumra bízták a nemesfémtartalmú ércek és fémek hatósági vizsgálatát, valamint a pénzveréssel kapcsolatos vizsgálatokat. A Hivatal egyéb addigi feladatait a Nemzeti Bank és a fővárosi pénzügyi igazgatóság kapta meg. Az ilyen típusú, a minisztérium struktúráját érintő ügykörváltozások felsorolhatatlanok, mert szinte mindennaposak voltak. E keretek között lehetetlen felsorolni az ipari központokat és egyesüléseket érintő szervezési utasításokat is. A módosulások illusztrálására érdemes azonban néhány példát idézni. A Népgazdasági Tanács 1950. március 9-én nehézipari szervezésekről döntött (154/10/1950. N, T. sz. h.). A növényolaj-, háztartásvegyipar, szappangyártás a nehézipartól átkerült a könnyűiparba, a gumiipar viszont ekkor került a Könnyűipari Minisztérium felügyeletéből a NIM hatáskörébe. A vegytisztítóipart az önkormányzatok alá rendelték a könnyűipari tárca szakfelügyeletével. Dunántúli Ásványolajipari Központ, Műszeripari Központ, Nehéztömegcikkipari Központ, Könnyűtömegcikkipari Központ néven új középirányító szervek alakultak, megszűnt viszont a Tömegcikkipari Központ. Ugyanekkor utasították a Nehézipari Minisztériumot, hogy az egyesüléseket év végéig vonja közvetlenül a szakfőosztályok irányítása alá. (Addig ipari központok is irányíthattak egyesülést.) Ekkor fogadták el az 1949. XX. törvénnyel államosított kisvállalatok nemzeti vállalati, illetve önkormányzati vállalati felosztását is. De az iparágak, iparcsoportok felügyeleti hatósági változása nem ért véget az imént ismertetett döntéssel. Hogy csak egy példát említsünk 1950. augusztus 17-én például a Nyomdafestékipari Állami Vállalatot a nehéziparból a könnyűiparba tették át (495/25/1950. N. T. sz. h.). 419