Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Pető Iván: Az 1949–1950–ben működő Nehézipari Minisztérium hivataltörténete / 407–423. o.

1. 1950. január után az Országos Tervhivatal anyaggazdálkodási és árszabályozási hatásköröket adott le a minisztériumoknak, amelyet még nem vettek figyelembe. 2. „A Nehézipari Minisztérium jelenlegi szervezete - szólt a hivatalos indoklás ­még nem vette kellőképpen figyelembe a Szovjetunió szervezési módszereiből leszűrhető tapasztalatokat . . . egyes helyes kitűzött feladatok végrehajtására a jelenlegi szervezet nem alkalmas, hiányzik pl. a termelésirányító (dispatcher) hálózat." 3. Abból a szükségletből kiindulva, hogy a felső utasításoknak a legrövidebb úton kell eljutni a végrehajtókhoz, illetve hogy „a vállalatok vonalán felmerülő panaszok minél előbb megtalálják a felső vezetésben azt a helyet, amely a panaszok orvoslására hivatott." a minisztériumok és a vállalatok szervezeti felépítését azonos elvekre kívánták építem. A Népgazdasági Tanács 1950. május 25-én foglalkozott a minisztérium átszervezésé­vel (337/18/1950.. N. T. sz. h.) . Ügy döntöttek, hogy megszüntetik az elnöki főosztályt, helyette minisztériumi ügyintézőség alakul, amely csak a minisztérium belső adminisztra­tív, pénzügyi, gazdasági és jogi ügyeinek intézésével foglalkozik. A jogi és törvény előkészítési ügyekre külön, önálló jogi osztály alakítását írták elő, az elvi funkcionális részlegekre felügyelő miniszterhelyettes alá rendelve. A miniszter első helyettese alatt külön Termelési főosztály szervezésére utasították a minisztériumot. Az új részleg feladatának a „termelés súlyponti kérdéseiben" az iparági főosztályok együttműködésének biztosítását, a „nagyfontosságú termelési kérdéseknél (különösen beruházásoknál és exportszállításoknál)" az ütköző igények rangsorolását szánták. A főosztály feladata lett a legfontosabb termelési kérdések' figyelemmel kísérése és azok állásáról a minisztérium felső vezetésének tájékoztatása. Az Üzemgazdasági főosztály ügyköréből a norrnatívák megállapítását a Tervfőosz­tály ügykörébe adták át, magát a főosztályt megszüntették. Viszont feladatainak ellá­tására önálló Vállalati Pénzügyi osztály alakítását írták elő, „amely magában foglalja az adminisztratív szervezési kérdéseket is". A miniszter első helyettesének alárendelve Anyag-és Áruforgalmi főosztályt kellett alakítani, amely részben a Tervhivatal által leadott anyaggazdálkodási és árszabályozási ügyek gazdája lett, részben a megszűnő üzemgazdasági főosztály ügyköreit vette át. A Műszaki fejlesztési főosztályon belül külön öntödei illetve műszaki szervezési csoport szervezését látták szükségesnek. Előírták, hogy ,,minden egyes iparági főosztályon, ahol az öntésnek jelentősége van, öntödei osztályt (csoportot) kell létesíteni". A Műszaki fejlesztési főosztály öntödei csoportját ezek összefogására szánták. A szervezési csoportot a vállalatok műszaki szerveinek kiépítésére nívták életre, azzal, hogy az új Vállalati pénz­ügyi osztály adminisztratív szervezési csoportjával együtt, a Tervfőosztály elvi szervezési csoportja irányítása alá tartozzanak. Az iparági főosztályok átszervezésére a következőket írták elő: A Gépipari főosztály helyett négy új főosztály alakítandó, éspedig; Gépipari, Járműipari, Erősáramú berendezési valamint a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek. Az utóbbi, a volt Weiss Manfréd gyáregységeit összefogó központi apparátus tehát a minisztériumi főosztály lett, közvetlenül az államtitkárnak alárendelve. Á Híradástechnikai és tömegcikkipari főosztályt kettébontották Híradástechnikai és műszeripari illetve Tömegcikkipari főosztállyá. 417

Next

/
Thumbnails
Contents