Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Pető Iván: Az 1949–1950–ben működő Nehézipari Minisztérium hivataltörténete / 407–423. o.

- bérügyek - normaügyek (9640/49. Ip.É. 33) - szakoktatás (3550/49., 4189/49. körrendeletek) - árügyek Pénzügyi és kereskedelmi osztály - pénzügyek (9830/49. Ip. É. 34., 8440/49. Ip. É. 27.) - biztosítási ügyek - kereskedelmi ügyek (4226/49) 184. M. sz. r., 11940/49. Ip. É. 41., 4029/49/100. Korm. sz. r., 760/49. Ip. É. 40.) - anyag- és készletgazdálkodás (12110/49. Ip. É. 41.) Egyéb - személyzeti ügyek - jogj ügyek - vegyes vállalati ügyek - ellenőrzés - titkárság - segédhivatal. 1949. november végén a Népgazdasági Tanács határozatot hozott (351/18/1949. sz. h.), amely szerint mindkét ipari minisztériumban műszaki fejlesztési főosztályt kellett szervezni. Az új részleg feladatát a következőkben határozták meg: „a korszerű technika iparunkban való bevezetésével kapcsolatos kérdések kidolgozása, a műszaki fejlesztés súlyponti feladatainak kitűzése, különös tekintettel a gépesítésre, és bizonyos termelési folyamatok automatizálására, egyes iparágak műszaki fejlesztésének összehangolása, végül a műszaki fejlesztés végrehajtásának ellenőrzése". A Nehézipari Minisztérium részletes, teljes szervezetét és ügyrendjét 1950. januárjában tették közzé (Ipari Értesítő 1950/1. 1/1950. eln. sz. r.) „A nehézipari vezetés szervezetének fejlesztése és megszilárdítása tette szükségessé a nehézipari minisztérium szervezetének egységes szempontok szerint történő szabályozását. Az egységes felépítés megkönynyíti a felsőbb vezetés irányító, ellenőrző munkáját. Ez teszi lehetővé, hogy minden egyes dolgozó ismerje pontosan saját és a többi dolgozó helyzetét a minisztérium szervezetében. Ez teszi lehetővé, a függelmi viszonyok könnyű áttekinthetőségét, végül az egyéni felelősség elvének következetes végrehajthatóságát." Ezekkel a mondatokkal kezdődik az ügyrend alapelveit meghatározó I. fejezet. Ugyanitt olvashatjuk a következő irányt adó szempontokat is. „Az új szervezet gyakorlati megvalósításánál ügyelni kell arra, hogy egy-egy vezető alá ne tartozzék túl sok beosztott. Amikor túl nagy számú beosztottat kellene vezetni, célszerűbb a beosztottak között további csoportképzést, felosztást alkalmazni. Különösen a főosztályvezetőre vonatkozik az, hogy túl sok személy, illetve osztály nem tartozhat közvetlenül hatáskörébe, mert ezáltal a mindennapi munka annyira lefoglalná, hogy a főosztály messzebbmenő célkitűzéseit, beilleszkedését a népgazdasági tervbe, nem tudná áttekinteni, illetve irányítani". 412