Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.

Az intézmény felszámolása A Tanácsköztársaság leverése után FM-szaktudósítóként egyedül Nemeshegyi működött külföldön. A zavaros magyarországi politikai helyzet ellenére jónéhány jelentést küldött a minisztériumnak. Elvüeg Krisztinkovich, Moldoványi és Leitgeb is szaktudósítónak számított, amikor 1919. október 6-án a 2663. számú rendelettel — tekintettel a változott viszonyokra Leitgeb kivételével (aki nem volt FM-tisztviselő!) központi szolgálatra rendelték be valamennyiüket, és a kiküldetéssel kapcsolatos illetményeiket november 1-el megszüntették.

90 Ezzel hivatalosan megszűnt a FM külföldi szaktudósítói hálózata. Nemeshegyi azonban gyógykezeltetése miatt Berlinben maradt, és bár megbízása nem volt, tovább folytatta szaktudósítói tevékenységét. Szorgalmasan küldözgette jelentéseit, melyeket a FM VII. főosztálya közölt a tárgy szerint illetékes főosztállyal, de Nemeshegyinek lényegében semmilyen utasítást nem adott.

91 1920 elején a kereskedelemügyi miniszter szaktudósítói közül még hivatalosan működött a berlini és a müncheni. Ez kiderül a Fivi-levéltárban fennmaradt jelentésmásolatokból, melyeket egyébként általában már a Magyar Külügyminisztériumon keresztül tett át a kereskedelemügyi miniszter. De sem a kereskedelmi szaktudósítók hivatalos, sem Nemeshegyi hivatalos jelleg nélküli működése nem tartott sokáig. Az önálló magyar külügyi igazgatásnak még az 1918. évi V. néptörvény alapján megindult szervezése 1919 őszén tovább folytatódott. Szempontunkból kulcsfontosságú a külügyminiszter 1919. november 15-i FM-hoz intézett átirata. Ebben közli, hogy a kereskedelemügyi miniszter kérdésére kifejezte: a szakminisztereknek külföldi szaktudósítók kiküldésére való joga: ,,. . .azon ügyek közé tartozik, amelyek ... az önálló magyar külképviselet felállítása folytán új szempontokból veendők tekintetbe és módosításra szorulnak. Egyúttal hozzátettem, hogy . . . ezzel a kérdéssel, amely különben szorosan összefügg a kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium szaktudósítóinak a külszolgálatba való bekapcsolásának problémájával, már eddig is foglalkoztam és remélhetőleg rövid időn belül módomban lesz a szakminisztereket szándékaimmal közelebbről is megismertetni." 92 (Kiemelések tőlem — L. J.) Fenti elvek érvényesültek a Külügyminisztérium 1919. december 19-én kiadott ügybeosztásában. Eszerint a Külügyminisztérium elnöki osztályának ügykörébe tartozik többek között „a külföldön működő katonai, gazdasági és egyéb szaktudósítóknak ily minőségükkel összefüggő személyi ügyei, . .", míg a 9. közgazdasági (adminisztratív) osztály intézi „. . ,a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság összes nemzetközi vonatkozású ügyei"-t.

93 Sajnos a gyér források nem teszik lehetővé azt, hogy pontosan rekonstruáljam a szaktudósítói intézmény megszüntetésének egyes mozzanatait. Egy biztos: a szakminiszterek kiküldési joga megszűnt, a Külügyminisztérium a külképviselet keretében szervezte meg azt a hírszolgálatot, amelyet korábban a szaktudósítók láttak el. Rövidesen sor került a még működő tudósítók tevékenységének felszámolására és feladatkörüknek a külképviseleti hatóságokhoz utalására. A gyakorlatban mindez azt 400