Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.

(A valódi ok nyilvánvalóan politikai volt!). A FM azonban - hivatkozva a kiküldések addigi gyakorlatára, miszerint a Külügyminisztérium a működési körzetekre nézve soha nem tett észrevételt — ragaszkodott elképzeléséhez. Ez a határozottság megtörte a Külügyminisztérium ellenállását: az a formai feltételek teljesítése után áldását adta a FM tervére.

54 Ugyancsak 1912-ben terjesztették ki a berlini tudósító körzetét Svédországra.

55 A gazdasági szaktudósítók létszáma 1912-ben érte el csúcspontját: 8-an tevékenykedtek, Párizsban, Londonban, Berlinben, Münchenben, Rómában, Belgrádban, Szófiában és Bukarestben (Moszkvában), körzeteik felölelték az Ibériai félsziget és Belgium kivételével egész Európát! 1913. szeptember végén Than FM-ba rendelésével megszűnt a londoni állomáshely.

56 Dobokayt saját kérelmére nyugdíjazták. Párizsban azonban továbbra is működött tudósító, miután helyére május 1-el Moldoványi Sándor miniszteri segédtitkár, addigi segédtudósító lépett elő'.

57 1912 végén, majd 1913 júliusában Leitgeb Szibéria jelentőségének rohamos emelkedése miatt felvetette, hogy körzetét terjesszék ki egész Oroszországra, de a FM nem is foglalkozott az üggyel.

58 1914-re még egy kiterjedt szaktudósítói hálózatot vihetett át a minisztérium. Néhány hónap múlva azonban mindez szinte semmivé lett. A szaktudósítói tevékenység A tudósítók tevékenységének vezérfonalát a szolgálati utasításban előírt feladatok képezték. Sajnos az első évekbeli működés termékeit, a jelentéseket szinte teljesen elpusztította az iratselejte2és, azonban a FM mutatókönyveinek bejegyzései érzékeltetik azt a hatalmas munkát, amelyet az első tudósítók végeztek. A jelentések elsődlegesen a minisztérium belső használatára készültek (egyébként a legbizalmasabb jelentések céljaira távirati számjelkulccsal is ellátták a tudósítókat). A közérdekű információkat azonban a FM igyekezett az agrárkörök tudomására hozni. E célra olykor a napisajtót, de főleg a Földmívelési Értesítőt és a Köztelek-et (az OMGE lapja) használta fel. Már az első években számos probléma is felmerült a szaktudósítók működésével kapcsolatban. Jól megvilágítják e problémákat az 1904-es reformkísérletre vonatkozó iratok. Paikert lemondása kapcsán a Pesti Hírlapban cikk jelent meg a szaktudósítás sikertelenségéről: „Paikertről három évi ténykedése alatt nemigen hallottunk többet, mint azt, hogy mindig néhány nappal a washingtoni kimutatás megjelenése után . . . megtelegrafálta a . .. bushelben kifejezett adatokat hektoliterekben."

59 1904 tavaszán az OMGE is napirendre tűzte a kérdést, és május 11-én emlékiratban fordult a FM-hoz valamint a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz. Ebben többek között kérte: biztosítsák a tudósítók hivatalos személyiségét, mégpedig a követségekhez való beosztással; osszák meg észszerűen az állomáshelyeket a két tárca között; és a tudósító tartson kapcsolatot a külföldi kereskedelmi ügynökségekkel, kereskedelmi ügyletek létrehozása céljából. A FM május 27-én négy szaktudósítójától kért véleményt az OMGE-memorandum393