Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.

a gazdasági munkások és a munkaközvetítés viszonyait; a tarifapolitika és gazdasági statisztika, az állategészségügy, az állattenyésztés; a borászat és szőlészet; a telepítés kérdéseit, stb., szóval a földművelésügyi tárca hatáskörébe tartozó összes fontosabb ügyeket. Kedvező konjunktúrákat, melyeket a hazai érdekelt körök haszonnal kiaknázhatnak, mindannyiszor a legsürgősebben kell a m. kir. földművelésügyi miniszter tudomására hoznia. A fentebb idézett ügyekre vonatkozó törvényjavaslatokat, rendeleteket, emlékiratokat és figyelmet érdemlő szakmunkákat szintén azonnal meg kell szereznie s a m. kir. földművelésügyi miniszter elé terjesztenie; kit egyszersnánd azon tárgyalásokról is tájékoztatni kell, melyek az említett törvényjavaslatok tekintetében folyamatban vannak. Végül köteles ... a m. kir. földművelésügyi minisztertől esetről-esetre veendő minden megbízatásnak is megfelelni. ' A 6. és 7. pontok kimondták, hogy a szaktudósító a külföldi hatóságokkal kizárólag információszerzés céljából érintkezhet, illetve, hogy hatóságok, testületek és magánszemélyek részére csupán a miniszter utasítására illetve valamely cs. és kir. követség vagy konzulátus megkeresésére adhat tájékoztatást. A 8. pont szerint a szaktudósító jelentést tartozik tenni a miniszternek: havonként, a feladatkörében tapasztaltakról; félévenként (június 30-ig és december 31-ig), kifejtett működéséről, esetről esetre, a miniszter rendeletére vagy saját belátásból, sürgős ügyekben távirati úton. Ezen kívül a cs. és kir. követségnek, konzulátusnak adott felvilágosítások másolatait köteles azonnal a miniszter elé terjeszteni. A 9. pont értelmében a szaktudósító állomáshelyéről tanulmányutakat köteles tenni helyszíni tapasztalatok szerzése céljából, de kizárólag működési területén. A 10. pont az iratok iktatását írta elő, valamint azt, hogy a szaktudósító keletkezett iratait megbízatásának lejártakor a földművelésügyi miniszterhez terjeszti fel, illetve a miniszter által megjelölendő közegnek adja át. Ali. pont szerint a szaktudósító tiszteletdíjban és útiátalányban részesül. Ebből fedezi irodai költségeit, a szükséges szakmunkák,hírlapok stb. beszerzését is. Az utolsó, 12. pont: „A szaktudósító megbízatásával járó egyéb kötelességeire nézve a m. kir. földművelésügyi minisztertől, a szükségeshez képest fogja utasításait kapni." A szaktudósítói intézmény alapvető dokumentuma volt ez a szolgálati utasítás, hiszen lényegében fenállásának egész tartama alatt érvényben maradt. Az utasítás a külügyminiszter kívánalmainak megfelelően meghatározta a tudósító szolgálati és a követségekhez, konzulátusokhoz való viszonyát. Kifejezésre juttatta: a szaktudósító független a Monarchia külképviseletétől, konzuli hálózatától, minden tekintetben egyedül a földművelésügyi miniszter alá tartozik. Bizonyos problémákkal azonban eleve számolni kellett. Egyrészt külföldön Ausztria-Magyarországot egy államként kezelték, amit alátámasztott a közös külképviselet, a közös konzuli hálózat. Most pedig egy külföldi fővárosban egyszerre megjelenhetett négy monarchiabeli szaktudósító, kettő az osztrák, kettő a magyar szakminiszterek kiküldöttjeként, hangsúlyozva a kizárólagos osztrák illetve magyar jelleget és a külképviselettől való függetlenséget. De akár osztrák, akár magyar tudósító érkezett, egyaránt a Monarchia követe mutatta be a külföldi kormányköröknek.

33 Másrészt igen homályosnak s a gyakorlatban rengeteg ellentmondással 389