Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Erdős Ferenc: Etyek község közigazgatása, 1945–1946 / 29–39. o.

,A— nyilatkozatban megnevezettek önkéntes áttelepítése ellen észrevételünk nincsen, mert letöltetlen szabadságvesztés büntetésük vagy adóhátralékuk nincs, továbbá mert nincs olyan itthonmaradó hozzátartozójuk sem, akiknek eltartásáról gondoskodniok kellene." Egyértelműen megállapítható, hogy családi, rokoni kapcsolatok motiválták az áttelepítésre nem kötelezettek kérelmét, amelyet minden esetben a miniszteri biztos vagy helyettese bírált el. Engedélyezés esetén pedig a községi elöljáróság a kitelepítendők pótnévjegyzékébe vette fel adataikat. Az áttelepítettek létszámát a községi nemzeti bizottság 1947 áprilisában kelt jelentéséből ismerjük. A Németországba áttelepült 2336 személy megközelítően azonos a német nemzetiségűek számával (az 1941. évi népszámláláskor 2307 német nemzetiségű lakosa volt a községnek). A német nemzetiségű lakosság kitelepítését követő időszak átmeneti nehézségei a közigazgatásban csapódtak le. Meg kellett szilárdítani a közbiztonságot, biztosítani kellett az elkobzott javak védelmét, a betelepülők elhelyezését. Súlyosbította a helyzetet, hogy a község a kitelepítés befejezése után sem nyerte vissza autonómiáját, a képviselőtestület újjászervezésére nem kerülhetett sor. Ebben az időszakban a termelési bizottság, a nemzeti bizottság és az elöljáróság tagjai döntöttek és határoztak a községet érintő ügyekben. Mező- és hegyőröket alkalmaztak a lopások és mező rendőri kihágások megakadályozása érdekében. Működött a községi bíróság is, a büntetés megállapításánál a megszégyenítés alkalmazásától sem riadtak vissza. Sőt egyes személyektől a telepítési jog megvonását követelték. Felgyorsult a betelepítés folyamata; az Erdélyből, Kömlőről, Törökszentmiklósról érkező családokat újabbak követték Gyögyöstarján, Kisnána községből. A termelési bizottságra hárult az 507 telepes család ellátásának és vetőmagszükségletének biztosítása, a mezőgazdasági munkák megszervezése. Ez utóbbi rendkívüli erőfeszítéseket követelt, ugyanis a telepesek az önálló kisparaszti gazdálkodáshoz szükséges ismeretekkel nem rendelkeztek. 1946 nyarán lényegében a község betelepítése befejeződött, a népesség nagyobb mozgására sem került sor. Szükségessé vált a provizórikus intézkedések felszámolása, a stabilitás előfeltételeinek megteremtése. A község irányításáért felelős bizottságok és az elöljáróság tagjai együttesen követelték az autonómia helyreállítását. Rajk László belügyminiszterhez eljuttatott határozatukban kérték, „hogy a község autonómiáját állítsa vissza, mert azok az okok, melyek a község autonómiájának szüneteltetését indokolttá tették, a német lakosság kitelepítése folytán megszűntek. A község érdekében áll, hogy visszanyerje önkormányzati jogát, mert sokkal nehezebb a község igazgatása és ügyeinek vitele a nép megkérdezése nélkül." Reális helyzetismeretből fakadt a telekkönyvezés sürgetése is. Az elöljáróság a község sajátos helyzetéből fakadó ideiglenes juttatások megszüntetését követelte: az egy gazdasági évre kiosztott földek és szőlők művelése nem volt intenzív. Elhanyagolták a talajművelést, a trágyázást, évelő takarmánynövényeket nem vetettek. Ugyanez jellemezte a házas ingatlanokat is; a lakóházak provizórikus kiosztása azt eredményezte,hogy nem végezték el a szükséges felújítási és tatarozási munkákat. 38