Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Erdős Ferenc: Etyek község közigazgatása, 1945–1946 / 29–39. o.

A kitelepítés helyi problémáinak elemzése előtt rá kell mutatnunk arra, hogy a magyar kormány a szövetséges nagyhatalmak potsdami konferenciájának határozata szellemében járt el. Anglia, Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormánya megegyezett abban, hogy „Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak, vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére intézkedéseket kell foganatosítani." 1945. december 29-én jelent meg a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepüléséről szóló kormányrendelet. A rendelet szerint „áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az utolsó népszámlálási összeírás alkalmával (1941) német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt" Az 1941. évi népszámlálás során német anyanyelvűnek 3153, közülük német nemzetiségűnek 2307 lakos vallotta magát. Eggenberger vezetőjegyző 1945 július végén részletes kimutatást készített a lakosság nemzetiségi megoszlásáról ( a magyar anyanyelvű lakosság létszámának növekedése a betelepítés eredménye): magyar anyanyelvű 1337 fő (32%) német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű 774 fő (19%) német anyanyelvű, német nemzetiségű, de nem volksbundos 672 fő (17%) német anyanyelvű, német nemzetiségű és volksbundista 1355 fő (32%) Szembetűnő az 1941. és 1945. évi adatok közti különbség, az utóbbi statisztikát azonban az áttelepülésre kötelezettek névjegyzékének összeállításánál nem vehették figyelembe. Pest-Pilis -Solt—Kiskun vármegye területére kinevezett áttelepítési "miniszteri biztos irányította a svábok kitelepítését. Február 17-én utasította a község elöljáróit, hogy a járműveket foglalják le, és a jegyzői irodákban 7 órától 22 óráig tartsanak ügyeletet. Középületben, lehetőleg az iskolában rendezzék be az áttelepülők gyűjtőállomását. Biztosítsák a kitelepítés idején a helységben tartózkodó karhatalmi század, valamint közel 100 tisztviselő elhelyezését. Nagyfokú körültekintést igényelt a svábok ingó és ingatlan vagyonának összeírása. E munka elvégzésére mozgósították az elöljáróság, a működő bizottságok tagjait. Az összeírással megbízott személyek két példányban készítették el a vagyonleltárat, amelynek egyik példánya a tulajdonosnál maradt, a másik példányát a Népgondozó Hivatal megyei kirendeltsége gyűjtötte egybe. A személy- és vagyonbiztonsággal összefüggő kérdéseket a községi rendőrbiztosság vezetőjének kellett megoldania. Utasítására megalakult a polgárőrség. Tagjait a nemzeti bizottság elnöke nevezte ki. Fegyverhasználati joggal nem rendelkeztek, csupán „ütésre alkalmas eszközzel" látták el őket. Az áttelepítési miniszteri biztos rendelkezése szerint elsődleges feladatuk a borospincék védelme volt. Tehát a polgárőrséget főként a külterületeken és a szőlőhegyben alkalmazták. Rendszeres őrszolgálatukra szükség is volt, hiszen ismeretlen személyek több borospincét feltörtek, közel 2000 liter bort szállítottak el. Az elöljáróság a kitelepítendők présházait zár alá vette, lepecsételtette s a pincekulcsokat a 36