Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Farkas Gábor: A községi tözskönyv bizottság tevékenysége Fejér megyében: az 1898:IV. tc. végrehajtása / 333–340. o.

Farkas Gábor A KÖZSÉGI TÖRZSKÖNYV BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGE FEJÉR MEGYÉBEN Az 1898: IV. te. végrehajtása A magyarországi helységnevek egységes szabályok szerint történő kialakítását a múlt század utolsó évtizedének végén kezdték meg. A községek, majorok, tanyák, puszták, szállások, ipartelepek és egyéb (külterületi) lakott helyek nevei a feudális időkből öröklődtek. Országszerte több százra tehető az azonos helységnevek száma. Különösen fennállott a veszélye annak, hogy további azonos helységnevek jönnek létre, hisz a tőkés gazdasági fejlődés alatt sorra keletkeztek új majorok, tanyák, ipari létesítmények és ezekhez tartozó kolóniák. A helyzet a helységnevek terén az átfogó rendezésre a modern közigazgatás, a vasúti, közúti és a vízi közlekedés kiépítése, a posta és hírszolgálat megszervezése kapcsán teremtődött meg. Igényli ezt a kormányzat is, különösen honvédelmi érdekek miatt. Lényegében megállapítható, hogy a tőkés Magyarországon az általános korszerűsítés sok teendője közé tartozott a helységnevek kérdésének rendezése is. A megoldást a kormányzat a Belügyminisztériumra bízta. Perczel Dezső belügyminiszter 1896 tavaszán „állandó vegyes bizottságot" hozott létre, amelynek feladatául adta, hogy tagjai javaslatokat dolgozzanak ki a magyarországi község- és egyéb helynevek egységes hiteles törzskönyve szerkesztéséhez. A bizottság elnöke az Országos Statisztikai Hivatal igazgatója, Jekelfalussy József lett, tagjaivá pedig a belügy, a kereskedelemügy, a kultuszkormányzat képviselői, azután az Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság, az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyrészi Kárpát Egyesület küldöttei lettek. A bizottságnak tagja volt a többi között Acsády Ignác, Csánki Dezső, Tagányi Károly és (a kolozsvári Tudományegyetemről) Márki Sándor. A bizottság kinevezése idején a névrendezés minden lényeges alapelvét megadta a belügyminiszter, így meghatározta, hogy a bizottság tagjai magyar és nem magyar helységnevek írását a magyar ortográfia szabályai értelmében dolgozzák ki és hozzák javaslatba a belügyminiszternél. Meghatalmazta a miniszter a bizottsági tagokat, hogy valamennyi községi autonómiával, azután a vármegyei törvényhatóságokkal e kérdés tisztázása érdekében kapcsolatot teremtsenek.

1 Ez 1896 júliusában történt meg, amikor a bizottság körlevelet intézett a törvényhatóságokhoz és mellékelte a községi kérdőívet. A kérdőív rovatai olyan adatok után érdeklődnek, melyekből világosan kiderül a község jelenlegi és korábbi elnevezése, az összes változatban. Fel kellett sorolni a községhez tartozó többi lakott helyet, az esetlegesen elpusztult helységek neveit is. Ezekből a bizottság ki tudta választani a legmegfelelőbbet, 333