Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Tilcsik György: Borsodi levéltári évkönyv II. Miskolc, 1979. / 268–271. o.

BORSODI LEVÉLTÁR ÉVKÖNYV II. Szerk.: Román János. Miskolc, 1979. Kiad.: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár. 273 p. Gazdag és változatos tartalommal két évvel az elsőt követően, 1979-ben került az érdeklődők kezébe a Borsodi Levéltári Évkönyv n. kötete, mely a sorozat megindításakor a szerkesztő által megfogalmazottakká egyezően a helytörténeti kutatások országos publikálása mellett a közművelődés és az oktatás nagyon is hasznos feladatát nemcsak magára vállalta, hanem — tegyük hozzá — jó színvonalon teljesítette is. A mai megye területének 18-20. századi történetével foglalkozó, tíz tanulmányt időrendben tartalmazó kiadvány szerzői: Beránné Nemes Éva, Galuska Imre, Kamondy Miklós, Kovács Ernő, Kun László, Lehoczky Alfréd, Nemesik Pál, Seres Péterné, Takács Béla és Varga Gáborné. Takács Béla „A sárospataki diáktűzoltóság története a 18—19. században" c. feldolgozásának elkészítésével komoly hiányt pótolt, hiszen az 1531-ben alapított pataki kollégium történetét tárgyaló munkák még érintőlegesen sem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, noha a preventív és aktív tűzvédelem a diákok fontos feladatai közé tartozott. A szerző közleménye első fejezetében a városi jegyzőkönyvek alapján bemutatja Sárospatak városának tűzrendészeti tevékenységét. Elemzi a pataki tanács tűzvédelemről hozott végzéseit, melynek segítségével megismerkedhetünk a tűzesetek megelőzésére tett rendelkezésekkel és a kitörésük esetén alkalmazott szervezett intézkedésekkel. Szilágyi Márton rektor 1777. július 19-én kelt latin nyelvű szabályrendeletével intézményesítette a szervezett diáktűzoltóságot Sárospatakon. A szabályzat tételesen intézkedett a diákok tűzvédelemmel kapcsolatos teendőiről (őrszolgálat, dohányzási korlátozás, tűzoltó eszközök tárolása stb.) és feladatukká tette a kollégiumon kívüli tűzesetek oltásában való részvételt is. A körültekintő és szigorú előírásoknak betartásának volt köszönhető, hogy az 1849-ig működő tűzoltócsapat bevetésére a kollégium területén belül egyszer sem volt szükség, ugyanakkor a Sárospatakon és környékén keletkezett tüzek elfojtásához — a városi jegyzőkönyvek több bejegyzésének tanúsága szerint — a diákok mindig nagy segítséget nyújtottak. Az 1848/49-es önvédelmi háborút követően több mint harminc év múltán, csak 1880ban — a városi önkéntes tűzoltóegylet létrehozásával azonos esztendőben — kezdte meg ismét tevékenységét a sárospataki kollégium diákjaiból szervezett tűzoltóosztag. Az első világháború kitöréséig egy nagyobb és több kisebb megszakítással fennálló kollégiumi tűzoltóegylet történetének bemutatását három fejezetben végzi el a szerző. Ezekben a szervezeti átalakulás megismerése mellett figyelemmel kísérhetjük a kiképzésben valamint az egylet felszerelésében végbement változásokat, és megtudhatjuk, hogy tagjai a csaknem negyedfél évtized alatt 66 tűzeset felszámolásában vettek részt, minden esetbén hathatós sikerrel. A tanulmány befejezésül a kollégiumi tűzoltóegylettel sokban hasonló sorsot megélt, a pataki tanítóképző intézet szintén 1880 és 1914 között működő tűzoltócsapatának - 1908-tól tűzoltóegyletének — történetét tárgyalja. \ 268