Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Katona Géza: Bizonyítási eszközök a XVIII–XIX. században. Bp., 1977. / 249–253. o.

Többen foglalkoztak már a büntetőperek bizonyítási rendjével a feudalizmus végén, így Pauler Tivadar és Meznerics Iván, de ezek áttekintő perrendi tanulmányok, önállóan, csak a bizonyítás történetével még nem foglalkozott senki. A szerző anyaga a felsorolt de más munkákénál is sokkal teljesebb, áttekinthetőbb, rendszeresebb. Alaposan foglalkozik olyan kérdésekkel is, amiket ezek éppen csak érintettek, pl. orvosszakértői vizsgálatokkal, a kémia szerepével stb. A könyv címe a problematikának európai áttekintését ígéri a megjelölt időszakban. Érdemben azonban a magyarországi büntetőperek bizonyítási rendszerét tárgyalja, nagyon bő osztrák anyag felhasználásával. Alaposan felhasználja a német irodalmat is, ezenkívül a Carolinát, és az osztrák jogszabályokat (Praxis Criminalis, I. József rendelete, a Theresiána, Josephina 1803-as, 1853-as osztrák büntetőtörvény) de csak az osztrákokat. A többi német büntetőeljárási törvényes rendelkezéseket és a francia bizonyítási rendszert egyáltalán nem ismerteti, holott Esmein régi, de kitűnő könyve (Historie de la procedure criminalle en Francé) nagyon jó kiindulópont volna, amit az újabb irodalom is sok tekintetben kiegészített vagy helyreigazított. Nem vitás, hogy a nagyon érdekes angol rendszer más utakon járt és közvetlenül kevéssé hatott a magyarra, de hasznos összevetésekre e téren is alkalom lett volna. A francia jogról azonban tudjuk, hogy milyen nagy hatással volt az 1843. évi magyar tervezetek szerkesztőire, elsősorban Szalay Lászlóra. A részletes feldolgozásnak az osztrák jogra korlátozása azt a benyomást kelti, mintha a magyar jogot osztrák járszalagra fűzné történetileg is. Egyszer megemlíti ugyan, de nem hangsúlyozza eléggé, hogy fontos osztrák jogszabályok, így I. József büntetőrendelkezései, Mária Terézia büntetőperrendtartása, az 1803. évi büntetőtörvény egy napig sem voltak hatályban nálunk és közvetlen hatásuk is legalább is erősen kérdéses. Időben messze túlterjeszkedik a címben megjelölt korszakon. Az inquisitorius perrend bizonyítási előzményeit nem egyszer keresi a frank jogban, minálunk a Váradi Regestrumban, és némelyik Árpád-kori törvényben. A polgári kor változásainak bemutatására pedig nemcsak az 1873-as büntető perrendi javaslatnak, a szokásjogi alapon majd 3 évtizeden át alkalmazott híres — vagy hírhedt - Sárga Könyvnek rendelkezéseit elemzi, de némely kérdésben pl. az orvosszakértői vélemény értékelésének átalakulásában a kémia alkalmazásának elterjedésében Kenyeres Balázs és kortársai századunk első évtizedeiben megjelent műveire is hivatkozik. Hihetetlenül nagy anyagot közöl. Nemcsak a német és magyar irodalmat használja és idézi bőségesen, nemcsak a jogszabályokkal foglalkozik behatóan, nagy gondot fordít a gyakorlat ismertetésére is. A Helytartótanács intimatumait, Pest, Debrecen és Eperjes város, Pest, Tolna, Pozsony, Szepes, Zólyom, olykor Baranya megye törvényszéki iratait, a Rákóczi — Aspremont családi levéltár úriszéki iratait sűrűn idézi. Kár, hogy Varga Endre Úriszék című nagyszerű anyaggyűjteményét nem használja. Nagy előnye, hogy nemcsak hivatkozik a levéltári adatokra, bő és alapos idézeteket is közöl a nagyra duzzasztott jegyzetekben. Ezzel nemcsak bizonyít, de bemutat is, életszerűvé varázsolja a főszövegben kifejtetteket. Erdélyt azonban úgyszólván teljesen kihagyja a tárgyalásból. Igaz, ott sok tekintetben más szabályok érvényesültek, és kétségtelen, hogy ma nehézségekbe ütközött volna a kutatás. Az anyag teljességéhez azonban ez is hozzátartozik. A bemutatott nagy anyag a tárgy és névmutatóval egy legnagyobb előnye a 250