Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Borsodi Csaba: Archívum 9. Eger, 1979. / 247–249. o.

összeállított bibliográfiával. A megjelent munkák a középkortól a legújabb korig tallózva mutatják be a megye egy-egy településének múltját, egy-egy, a megye életében ^ie, 'ős eseményt. Ezek után lássuk, mit tartalmaz ez a szám. Az első nagyobb lélegzetű tanulmány „Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán" címmel Sugár István tollából jelent meg. A munka gazdag forrásanyagot felhasználva a középkori halászat egy eddig kevéssé ismert formáját tárja az olvasó elé. A forrásanyag birtokában a szerző bizonyítja azt, hogy a két egyházi intézmény számára milyen nagy jelentőséggel bírt a Tiszán folyó halászat. A gazdasági jelentőségen túl sok mindent megtudunk a halászat módjáról, lefolyásáról, a halászó népek helyzetéről, kötelezettségeiről. Emellett a Tisza vidékének középkori településtörténete is új eredményekkel gazdagodott egyes középkorban létező faluk pontos helyének meghatározásával. Helytörténeti vonatkozásain túl a dolgozat a középkori mezőgazdasággal foglalkozók figyelmébe is ajánlható. A munkát gazdag illusztráció és irodalomjegyzék teszi teljessé. A tanulmányok sorában a második Csizmadia Andor „Ivád jogélete" címmel látott napvilágot. A tanulmány egy 1949-ben folytatott kutatás eredményeként íródott, melyet Csizmadia Andor és munkatársai végeztek ebben a kis faluban. A munkában egy különös és egyben sajátos jogi szokások, normák szerint élő falusi társadalom modellje bontakozik ki. Az ivádiak ugyanis 1848-ig a nemesi jog szerint éltek, amelyet áthatott a korábbi középkori szokásjogok kötelező ereje. Sok vonást lehetett felfedezni ebben a közösségben a korábbi nemzetségi szervezetből is. E szokásjogokból és hagyományokból alakult ki az a különös forma, amelyről Csizmadia Andor színes tanulmányában olvashatunk. A közösség életét a jogi- és társas élettől az úrbéri viszonyokon keresztül, egészen a bűnügyi esetekig megnyerő részletességgel tárgyalja a szerző. A huszadik század első feléig követhető nyomon az ivádiak élete e szokások szerint, természetesen a kapitalizmus fejlődésétől már némileg módosult formában. 1949-ben még az idősebbek elbeszélése alapján sok mindent lehetett rekonstruálni, napjainkban azonban — mint azt a szerző is megállapítja —, már csak mint jogtörténeti érdekesség marad meg a kutatók számára. A szám harmadik tanulmánya „Az Egri Dalkör története", Kapor Elemér munkája. A mű a városi dalkör történetét dolgozza fel, megalakulásától kezdve egészen megszűnéséig. 1885-től évenkénti tagolásban kísérhetjük végig az egri dalosok történetét. A két világháború viharát túlélve nagyon sok érdekes eseményben vettek részt a tagok. Mindig volt erejük az átmeneti visszaesések után is az újrakezdéshez. Az 1950-es évek átszervezési rohamát azonban a dalkör sem élte túl, tagjai más együttesekbe olvadtak be. A tanulmány helytörténeti szempontból értékes, s gazdag forrásanyaggal illusztrált. A rövidebb lélegzetű ún. közlemények sorát Kovács Béla „Eger — Róma itíneráríum 1731-ből" című értekezése nyitja meg. E rövid tanulmány a magyarországi minorita rend tartományfőnökének, P. Ladányi Elek Zsigmondnak útját követi végig Egertől Bécsen át Rómáig és vissza. Az útvonalat a tartományfőnök naplója alapján ismerhetjük meg. A tanulmányból kiderül, hogy útja 73 napig tartott Rómába és 58 napig vissza. 248