Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Bakács István: Baranyai helytörténetírás 1978. Pécs, 1979. / 245–247. o.

Mária Teréziának a cigánykérdés rendezésével kapcsolatban 1758-tól és a helytartótanács 1768-tól kibocsátott rendeletei alapján 1775-1779 között készült összeírások (Mérő Anna Mária) eredeti formájukban latin nyelven kerültek közlésre, azonban a szerző a latin kifejezésekről szógyűjteményt ad. Minthogy a különböző évi összeírásokban egyazon község ismételten szerepel, az adatok alapján lehetőség van arra, hogy a cigányok vándorlását figyelemmel tudjuk kísérni. A bolyi uradalom 1809. és 1843. évi rövid leírásai (Sándor László) szintén módot adnak arra, hogy az uradalom népességének és vagyoni helyzetének a 19. század első felében bekövetkezett változásait vizsgálhassuk. A kötet második részének első tanulmánya (Andrásfalvy Bertalan) a nyugat-baranyai német telepesek történeti, földrajzi és néprajzi kérdéseivel foglalkozik, összehasonlítást téve a magyar és német lakosok egymástól eltérő életmódjára és szokásai között. Vokány népességéről szóló tanulmány (Füzes Miklós) név szerint felsorolja az 1713— 1752 közti időből a szerb lakosokat és közreadja az 1845-1846. évi adóösszeírást is. Ezek alapján megállapítható, hogy a korábbi szerb lakosság kicserélődött s a nagyobb termelési produktumot felmutató németség 1755-től települt le itt s alakosság 1945-ig változatlanul német maradt, amit érdekesen bizonyít, hogy 1930-ban a lakosoknak mindössze csak 51,4%-a beszél magyarul. Mecseknádasd 18. századi népességének összetételéről, alakulásáról írt tanulmány (L. Imre Mária) az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és az 1711-1752 között készült ún. „házi" összeírások alapján több táblázatot ad közre s a bevándorolt német telepesek nevét és beköltözési évét feltüntető kimutatásokat is tartalmaz. Egy kevéssé értékelt forrásra mutat rá az a tanulmány, amely a németek betelepülésének a községi pecséteken való visszatükrözésére hívja fel a figyelmet (Bezerédy Győző) amennyiben a pecséteken levő évszám, az alak németes öltözködése, a telepítésekkél párhuzamosan folyó erdőirtásra utaló fa, fejsze stb., nemkülönben a német körirat a települések idejére és módjára szolgálhat bizonyítékul. A magyar államnyelvért folytatott harc következményeinek ismertetése a soknemzetiségű Baranyában (Kiss Gyula) az 1791—1844 közötti időben egyrészt az országgyűlés ilyen irányú tevékenységét, másrészt a vele párhuzamosan a megyében folyt mozgalmakat mutatja be, felsorolva azon egyházi és más értelmiségi személyek tevékenységét, akik ebben élen jártak. Már a 20. századba vezet bennünket annak vizsgálata, miként viselkedtek a németek és délszlávok Baranyának 1918. nov. 14. - 1919 márc. 21 közötti szerb megszállásának idején (Síkfői Tamás) bemutatva az itt érvényesülő internacionalista szolidaritást. A miniszterelnökség délszláv szakreferensének 1922—1925 közti tapasztalatai alapján készült jelentéseket adja közre a következő tanulmány (Tegzes Ferenc). Ezekből az egyes községek lakosainak világnézeti felfogását, gazdasági és társadalmi helyzetét ismerjük meg s a szerző a jegyzetekben az 1920. és 1930. évi népszámlálás nemzetiségi adatait is közli. A két világháború közti vármegyei településekről (Kopasz Gábor) szóló értekezés egy nagyobb tanulmánynak csak fejezete s így az a véleményünk, hogy abban még részletesebben, az összehasonlító adatok feltárásával kell okolnia a szerzőnek azt a megállapítását, 246