Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: A vármegyei levéltárak állami ellenőrzésének kezdetei, 1913–1916 / 179–193. o.

Az 1913. október 20-án kelt felterjesztés, valamint az 1913. november 8-án megjelent cikk szövegének összevetése alapján megállapítható, hogy az utóbbi Komáromy András munkája. Ugyanezen évben a Levéltárosok Lapja

23 a Budapesti Hírlap cikkéből — részleteket közölt, sőt már e publikáció szerzője,

24 Komáromy András megbízatásáról is értesült. „Mindenesetre jellemző, hogy a Levéltárosok Lapja a Budapesti Hírlap cikkéből kihagyja a nemességkutatásra vonatkozó csípős részt, ezt csak kivonatosan hidalja át..."

25 A fenti idézet a Levéltári Híradó 1956. évfolyamában - az „Egy leírás a vármegyei levéltárak állapotáról 1913-ban" címmel — megjelent cikkből származik. Az ismeretlen szerző forráspublikációjában, a Budapesti Hírlapban megjelent cikket — az utolsó bekezdés kivételével — teljes egészében, valamint a Levéltárosok Lapjának erről szóló kommentárát kivonatosan közölte.

26 Forrásközlése zárómondataként, anonim szerzőnk megállapította, hogy „A Budapesti Hírlap cikke és a Levéltárosok Lapjának vele kapcsolatban kialakult állásfoglalása jellemző dokumentuma a magyar polgári kori levéltárügy szervezetéből fakadó hiányosságainak, a levéltárak elhanyagolt állapotának, az anyag pusztulásának, — megbecsülendő emléke a levéltárügy valódi hivatásáért feudális előítéletekkel és akadályokkal is szemben határozottan kiálló tudományos és politikai meggyőződésnek."

27 Véleményem szerint, nemcsak „...jellemző dokumentum... megbecsülendő emlék...", hanem fontos előzmény. Tulajdonképpen (az 1913. október 20-án kelt felterjesztés mellett, annak „szekunder lecsapódásaként") elindítója annak a folyamatnak, melynek eredményeként Komáromy András országos levéltárnokot a Belügyminisztérium megbízta „a vármegyei levéltárak megvizsgálásával"

28 továbbá utasította, hogy „működésének eredményéről időről időre részletes jelentést... tegyen."

35 Kevesek előtt ismert azon körülmény, hogy Komáromy András országos levéltárnok jelentései nem pusztultak el az idők folyamán. Nagyrészüket sikerült felkutatni a Belügyminisztérium és az Országos Levéltár levéltárában, valamint a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában. E jelentéseket, illetve Komáromy András hozzájuk kapcsolódó jegyzeteit, szándékomban áll jelen folyóirat lapjain — a későbbiek folyamán — több közleményben publikálni. 181