Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Labádi Lajos: A szentesi Cs. Kir. Járásbíróság iratai, 1850–1854 / 143–146. o.

Az 1849 második felében kiépülő rendszer elvi alapját tehát még az oktrojált alkotmány adta. Erre építve dolgozták ki Magyarország „Ideiglenes közigazgatási tervezetét" (1849 okt.) Ezt szem előtt tartva láthatott munkához Haynau katonai főparancsnok és báró Geringer Károly, a polgári ügyek vezetésére felhatalmazott császári biztos. Az országos főhatóságok kiépülése után kezdődhetett meg az alsóbb fokú — megyei, járási — közigazgatási egységek kialakítása, melyeknél kezdettől fogva szem előtt tartották a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásának elvét. Haynau 1849. nov. 10-én „hirdetést" tett közzé a „Magyarországban ideiglenesen behozandó bírósági szervezetet és perrendtartást" illetően, mely intézkedett az ideiglenes bíróságok felállításáról. A bírósági szervezet legmagasabb fokán a bécsi legfőbb törvényszék állott, az alatta álló bíróságok már az országon belül működtek. A Magyarországon belüli legmagasabb bíróság az 5 kerületnek megfelelő 5 főtörvényszék (Districtual Obergericht; később Oberlandsgericht) volt. Ezek alatt álltak a nagyjából megyénként szervezett törvényszékek (Comitatsgericht). A legalacsonyabb fokozatot a járásbíróságok alkották. A Haynau-féle hirdetmény alapján I. és II. osztályú járásbíróságokat állítottak fel. A járásbíróságok (Bezirksgericht) általában a II. osztályba tartoztak, s csak némely polgári ügyben és kisebb kihágások esetében ítélkezhettek. Több II. osztályú járásbíróság fölé I. osztályú „társas" bíróságokat szerveztek (Bezirks-Collegial-Gericht), melyek törvényszéki eljárást meg nem követelő, de a többi járásbíróság hatáskörét meghaladó büntető ügyekben is ítélkezhettek. Csongrád vármegye területét 4 járásbíróságra osztották: szegedi járás, csongrádi járás, vásárhelyi járás, szentesi járás. Ezek II. osztályú járásbíróságként működtek. Fölöttük állt a néhány hónappal később szervezett I. osztályú Szegvári Társasbíróság. Az összes fölött pedig a Szegedi Cs. Kir. Megyetörvényszék. A Szentesi Cs. Kir. Járásbíróság (K. K. Bezirksgericht in Szentes) — melyhez területileg Szentes város, Szegvár község, Fábián, Teés, Derekegyháza, Királyság és Hegyes puszták tartoztak — 1850 szeptemberében kezdte meg működését. Élén egy bíró és egy helyettes bíró állt megfelelő segédszemélyzettel. Mint első folyamodású bíróság járt el a hatáskörébe tartozó polgári perekben és a kisebb jelentőségű bűnvádi ügyekben. A polgári pereken belül leggyakrabban előforduló ügyfajták voltak: — a különböző adóssági ügyek — árverési és csődügyek — birtokháborítási, telekkönyvi és betáblázási ügyek — haszonbérleti szerződésekkel kapcsolatos ügyek — szolgálati, munkabér- és gondviselési szerződésekkel kapcsolatos ügyek — kártalanítással és kártérítéssel kapcsolatos ügyek — osztályos egyezségek Ezek közül az ügyek közül — melyek jobbára pénzügyi vonatkozású viták voltak — a járásbíróság hatásköre azokra terjedt ki, melyekben a szóban forgó összegek nem haladják meg az 500 pengő forintot. Jóval kisebb volt azoknak az ügyeknek a köre, melyekben a járásbíróság mint bűnfenyíto hatóság járhatott el. Hatásköre csak kisebb kihágási ügyekre terjedt ki, mint pl.: — a tulajdon megkárosítására, mely a 25 pengő forintot nem haladja meg 144