Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Kállay István: A történeti segédtudományok művelése a levéltárakban / 137–142. o.

Nem sok eredményt tudunk felmutatni — itt elsősorban az összefoglaló munkákra gondolok, mert részletkérdésekkel foglalkoznak az ismertetőleltárak is — az irattan terén, 35 év kevés volt az önálló magyar irattan létrejöttéhez. így még ma is Meissner művéből tanulnak az új és újabb levéltáros generációk. Az irattan pedig különösen fontos, mert a legtöbb irat éppen abból a korból származik, amellyel az irattan foglalkozik.

9 Beleértve ebbe az irat társadalmi funkcióját is, amelyre eddig kevés figyelmet fordítottunk. Nem lévén tér a csaknem 30 történeti segédtudományt egyenként ismertetni, ezért a továbbiakban csak néhány kérdést ragadok ki. Már Szabó István hangsúlyozta,

10 hogy a segédtudományok útja csaknem észrevétlenül vezet a jogtörténethez és ezen belül a kormányzattörténethez, hiszen a korai közigazgatástörténet elemeit nagyrészt a diplomatikából meríti. A bő forrásanyagot hátrahagyó új- és legújabbkorhoz közeledvén a diplomatika egyre inkább átengedi helyét a kormányzattörténetnek. Ez a genealógián kívül talán a legjobban művelt segédtudomány a levéltárakban és hozzátehetjük: a Levéltári Szemle hasábjain. Szeretném azonban a témát kibővíteni a magánigazgatás (uradalom, család, vállalat, pénzintézet stb.) és az egyházjog történetére is. Egyháztörténeti alapismeretek nélkül csak félkarú óriás a levéltáros. A segédtudományok közé tartozik a forrástan (amelyről forrástudománynak is nevezik). Ez magában foglalja a forrásismeretet, ezek rendszerezését, a forrásvizsgálatot, -elemzést, forráskritikát, a források kutatásának, felhasználásának módszertani és gyakorlai kérdéseit.

11 A történeti statisztika kapcsolata a levéltárakkal elég szoros, módszere azonos a modern statisztikáéval. A történeti statisztika, habár régi korok összeírásaival foglalkozik, nem állhat meg az elavult módszereknél. A történeti földrajz magában foglalja a településtörténetet (népesség, foglalkozási megoszlás, termelési ágak és eredmények, értékesítési viszonyok, úthálózat, város és falu funkciói) és a településföldrajzot (a település gazdasági funkciói, kapcsolatai, a népesség megoszlása, morfológia; a községek arculata, formája, képe, szerkezete).

12 Nálunk új segédtudomány a pszichografológia, amely a Levéltári Közleményekben bontotta ki szárnyait

13 és amellyel kapcsolatos vitára éppen a Levéltári Szemle adott teret. Ez az új segédtudomány abból kiindulva, hogy az írás tükrözi írója lelkivilágát és fizikai állapotát, megkísérel a történeti személyek jellemére következtetni írásuk elemzése alapján. Még egy segédtudományra szeretném felhívni a levéltárak figyelmét, amelyet egykor főleg a levéltárosok műveltek: és ez az onomasztika, a tulajdonnevek (hely-, víz- és embernevek) fejlődését vizsgáló ágazat. Nem kell hangsúlyoznom azt sem, hogy mennyire megkönnyíti a levéltári iratok használatát vagy közzétételét pl. a családnevek pontos és szakszerű írásának megállapítása. Ez egyik rendeltetése lenne a levéltáraknak. Nem indokolt, hogy ezt a területet, amelyen az általunk őrzött és ismert források alapján meglehetős biztonsággal mozgunk, átengedjük a nyelvészeknek, akik a történeti szempontok figyelmen kívül hagyásával a saját elképzeléseik szerint állapítják meg a nevek írását. A történeti segédtudományok művelésének vázlatos áttekintése arra utal, hogy igen sok a szellemi kapacitást igénylő tennivaló. Ezért csak az képzelhető el, hogy a levéltárak erejükhöz mérten, a legfontosabbakból veszik ki részüket. Ez senki mástól - az ELTE 141