Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Gyáni Gábor: Adalékok Budapest története feldolgozásának megszervezéséhez, 1939 / 131–136. o.

tár, amely pedig magyar szempontból gazdagabb és becsesebb forráslelőhelynek ígérkezett, valójában ekkor már egyáltalán nem megközelíthető,,.minek következtében itteni munkám befejezetlen maradt" —jegyzi meg Fekete keserűen. A kötettel kapcsolatban keletkezett és fennmaradt iratok között tallózva megállapítható, hogy a megírás még jelentős és kiterjedt forrásfeltáró alapkutatást előfeltételezett. A rövidre szabott határidő, az a nagy sietség, amely a fővárost a szerzőkkel szemben vezette, ily módon szükségképpen ütközött össze a szakmai igényesség gátjaival. Nem is sikerült a kötetet terjes egészében tető alá hozni, egyedül Fekete Lajos készült el a maga fejezeteivel. Kényszerűségből azután ezt mint Budapest története III. kötetét, 1944-ben önállóan jelentették meg, amelyhez függelékként három szerző, úm. Genthon István, Bárányné Oberschall Magda és Garády Sándor jóvoltából, művészettörténeti fejezeteket is társítottak. Gergely Endre 1942-ben bekövetkezett halála folytán a térképmellékleteket nem ő, hanem Glaser Lajos készítette el. A harmincas évek második felében beindított szintézis munkálatból végeredményben tehát ennyi,azaz két kötet kiadása vált valóra ... Még 1938-ban elhatároztatott, hogy a mű kinyomatását a főváros nem saját Házinyomdájára, hanem egy magánvállalkozásra bízza, mert - így az érvelés — a főváros számára ez jár a legkisebb anyagi megterheléssel. Az Egyetemi Nyomdával folytatott tapogatódzó jellegű tárgyalásokhoz a Házinyomda által készített költségkalkuláció szolgált alapul, amely 4 000 példány kinyomatása esetén 100 000 Pengőben határozta meg a kiadás összes költségeit. Az Egyetemi Nyomda már kezdetben készségét fejezte M a kiadás iránt és el is fogadta a főváros által szabott feltételeket. Eszerint a nyomda 20 példányt ingyen, 100 példányt az eladási ár 50 százalékáért és 300 példányt bolti ár ellenében engedne át a fővárosnak. Ilyen feltételek mellett a fővárost mindössze 12 000 Pengő terhelte volna. 1939 tavaszán a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. is érdeklődött a mű iránt, sőt a Franklin Társulat és az Athenaeum kiadóvállalat is ajánlkozott annak kiadására. A Révai Intézet részletesen kidolgozott költségtervezete a mű első kiadása esetén a fővárosnak 20 000 Pengővel nagyobb részesedést ígért, mint amennyi az Egyetemi Nyomda ajánlatában szerepelt. A főváros a Révai Intézet rá nézve előnyösebb ajánlatával revolverezve próbált kedvezőbb feltételeket kicsikarni az Egyetemi Nyomdától. 1939 közepén ez utóbbi és a főváros a következő feltételekben látszott megállapodni: egy kötet bolti ára 80 Pengő, a példányszám 4 000. A főváros az eladott példányok után 10%-ban részesedik a haszonból, emellett a nyomda 350 példányt térítésmentesen a polgármester „discretionális rendelkezésére bocsájt". Végül a főváros 500 példányt bolti áron vesz át, s ennek az ellenértékét, 40 000 Pengőt, évenkénti visszafizetéssel törleszti. A tövényhatósági bizottságnak tett polgármesteri előterjesztés ezt a tervezetet tartalmazta, egyetlen változtatással: a 350 ingyen átadandó kötetről mélyen hallgatott. A főváros később még annyit módosított a feltételeken, hogy a második kiadás teljes költségét, beleértve a szerzői és szerkesztői honoráriumokat is, a nyomdára kívánta hárítani, saját 10%-os forgalmi hasznát viszont továbbra is fenn akarta tartani. 1940-ben ebben a szellemben nyert megfogalmazást a szerződéstervezet, amelyet a felek ugyan aláírtak, de nem sokkal később a nyomda visszakozott. 1940 nyarán először is jelezte, hogy 135