Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Bertényi Iván: A középkori pecsétek felhasználása a művelődéstörténet kutatásában: a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének előadása / 115–122. o.

tikai Bizottság főtitkára, szépen kimutatta, hogyan érvényesült a középkori Európa vezető országainak a befolyása a kancelláriák jelesen a felségi pecsétek útján: azok a királyságok, Ül császárságok,, amelyeknek tekintélyük volt szomszédjaik előtt, megfigyelhették, hogy ez utóbbiak gyakran kölcsönveszik a nagypecsétjükön látható kép jellegzetes részleteit. Jóllehet ezt a tételt még vitatják a régészek, egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy a pecsétábrázolások nem a képzelet művei, hanem sokkal inkább a valósághoz ragaszkodnak, mint azt valaha gondoltuk. Childeriknek a Meroving korból való pecsétje jellegzetes bizánci hatású ruházatot mutat. Más Meroving királyok hosszú haja sajátos divatról árulkodik, amelyet a krónikások is megerősítenek. A Karoling korban a gyűrűk intagliói, amelyeket a császárok használtak, még többet árulnak el. Világosan bemutatják az antik kultúra iránti érzék feléledését, amelyet a Karoling-reneszánsz egész Európában elterjesztett. Ezen túlmenően e pecsétek lenyomatait gondosan vizsgálva egyes tudósok, így Ernest Babelon és Germain Demay bebizonyították, hogy egyidejűleg került sor az antik intagliók újbóli használatba vételére és új intagliók vésésére, amelyeken talán tulajdohosuk képe volt látható. Ez utóbbiakat olyan művészek vésték, akik, hála Dél-Itáliának és Szicíliának, megőrizték az antik kővésés titkait. Ha ez a tétel nem áll is meg Nagy Károly esetében, igaz lehet Kopasz Károlyra, akinek igen jellegzetes profilja előjön a pecséteken. Szent Lajostól kezdve a szó középkori értelmében vett portré léte kétségbevonhatatlan. Az ő első képe világosan gyermekarcot mutat, a második beesett és kissé aszimmetrikus arccal ábrázolja az után a betegség után, amelynek az áldozata lett, úgy, ahogy az a legautentikusabb szobor is mutatja, amelyet ismerünk róla. A királyi hatalom jelvényeit is úgy ábrázolják a pecsétek, amilyenek azok valójában voltak. Biztosra vehető, hogy a metszők bejutottak a Saint-Denis-i kincstárakba, ahol a koronákat, palástokat, jogarokat és kézfejes királyi pálcákat őrizték: a középkori portré még hűbben jeleníti meg a funkció attribútumait, mint az arcvonásokat. Ha a király vagy a császár trónján ülve látható, amint igazságot szolgáltat, a nemesek és feudális urak lóháton ábrázolva arra utalnak, hogy készek betölteni kettős szerepüket a társadalomban: fegyverrel a kézben szolgálnak hűbéruruknak és megvédik vazallusaikat. A felszerelés és a lószerszám fejlődése lépésről-lépésre jól követhető az Európa nagy gyűjteményeiben őrzött lovaspecsétek ezreinek a vizsgálata révén. Itt most nem kívánunk belebonyolódni a sisakok, sisakdíszek, sem a pajzsok és a kardok részleteibe, s csak menetközben jelezzük, hogy még nem sikerült megtalálni a magyarázatát annak a ténynek, hogy a pecsétek igen nagy része a lovast jobb felé fordulva ábrázolja, de vannak olyan pecsétek is, ahol, anélkül hogy tudnánk, miért, balfelé vágtat. íme, egy kutatási téma, amellyel egyszer még foglalkozni kell. Még kevésbé feltett szándékunk, hogy felidézzük a női divat változásait a 12. és 13. század pecsétjeinek a segítségével. Elég néhány képet látni, s minden világos lesz erről. Ezzel szemben a bírói gyakorlatban használt pecsétek Franciaországban is, s valószínűleg minden más országban is teljesen új fényt vetnek a királyi és a hűbérúri intézményekre. A párizsi Parlament pecsétje például egyszerre veszi eredetét Szent Lajos keresztes hadjárati pecsétjéből, VI. Valois Fülöpnek a nagy pecsétje távollétében használt pecsétjéből és VII. Károlynak a Tours-i Parlament számára adott ideiglenes pecsétjéből: világosan kitűnik, hogy a Parlament is a királyi hatalom kisugárzását testesíti meg. 117