Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - IRODALOM - Várnai Tamás: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 9. Szerkeszti: Kanyar József. Kaposvár, 1978. / 724–727. o.

a kielégítéséhez feltétlenül szükségesnek tartják az anyag számszerűsítését, a technikai eszközök alkalmazását, mindezt a dokumentumszerű pontosság érdekében. A szerzők kiemelten foglalkoznak az önálló paraszti birtok, a tőkés ipari vállalat, valamint a városi és megyei politikai élet helytörténeti kutatásának módszertanával. Középkori okleveleink feltárásával és ismertetésével foglalkozik Komjáthy Miklós és Borsa Iván tanulmánya. Komjáthy Miklósnak e munkája hatodik része annak a sorozatnak, amely a somogyi Szent Egyed monostor konventjének mint hiteleshelynek okleveleit közű kivonatokban. Itt 12 oklevélkivonattal ismerkedhetünk meg az 1498 és 1504 közötti időszakból. A szerző a munka jelenlegi stádiumában a forrásközlést tekinti feladatának, távolabbi célja a konvent teljes középkori irattermésének összegyűjtése, hogy ezzel alapot teremtsen a hiteleshely történetének majdani megírásához. Borsa Iván: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei című tanulmánya egy nagyobb lélegzetű munka első része. Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek a Somogy megyei szenyéri uradalmat végrendeletileg hagyta az esztergomi székeskáptalanra, hogy ebből tartsák fenn az esztergomi székesegyházhoz épített, ma is jól ismert Bakócz- (Boldogasszony) kápolnát. A káptalan magánlevéltárának a 18. század végén történt lajstromozásakor az itt közölt regeszták alapját képező oklevelek különböző helyekre kerültek, a szerző így a publikáció anyagát több levéltárból gyűjtötte össze, amelyeket a közlésben mindenkor jelölt. A 74 — túlnyomórészt somogyi vonatkozású — oklevélkivonat mintegy másfél évszázadnyi időszakot (1254—1400) ölel fel, a forrásközlésnek a szerző által következetesen megvalósított történelmi és nyelvi követelményei szerint. Mindkét tanulmány szinte felelet a kötetet indító módszertani cikk alapelveire: jelen történelmünk ismerete múltunk forrásanyagában gyökerezik. E két munka hozzáférhetővé teszi a modern történelemmel foglalkozó kutatóknak is a gazdaság- és jogtörténeti, a bíráskodás, a földrajzi és személynévkutatás jelentős és változatos forrásait. Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány 19. századi mernyei jobbágyhagyatéki leltár vizsgálatához c. tanulmányában egy korábban megkezdett kutatási módszer gyakorlati hasznosságát igazolja. Történelmi kutatómunkánkban egy-egy adott korszak általános képét, a fejlődés fő tendenciáit igyekszünk megrajzolni. Ez azonban csak akkor vezethet eredményhez, ahogy a szerző is joggal megállapítja, ha a folyamat alkotóját, a dolgozó embert magát nem tévesztjük szem elől. A hagyatéki leltárak forrásértékére irányítja figyelmünket a dolgozat, amikor társadalmi-gazdasági helyzetüket tekintve azonos osztályhoz tartozó, de egyéni életviszonyaikban mégis különböző emberek körülményeinek vizsgálatát végzi el. öt hagyatéki leltárat dolgoz fel, egy hajdúét, két jobbágyét, egy csizmadiáét és egy zsellérét. Nemcsak az ingatlanokra nézve adnak a források felvilágosítást. Főleg az ingóságok számbavételéből nyerhetünk érdekes adatokat a jobbágy-paraszti élet mindennapjairól: mezőgazdasági szerszámokról, a méhészkedésről, a lakáskultúráról, a kézművesipar és a mezőgazdaság, valamint a kereskedelem kapcsolatáról. A szerző kellő kritikával kezeli forrásait, hiszen a hagyatéki leltárak országrészenként máshogy, más-más okból és körülmények között készültek. A dolgozat a helytörténeti kutatásokhoz ad új szempontokat és módszereket. Űj kutatások eredményeit és adatait tartalmazza Andrássy Antal: Egy köznemesi család Somogyban a reformkorban című tanulmánya. A Noszlopyak genealógiájának vizs725