Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: A prímási levéltár Ipolyi-gyűjteménye / 585–652. o.

Pro kopp Gyula A PRÍMÁSI LEVÉLTÁR IPOLYI-GYŰJTEMÉNYE Ipolyi Arnold a 19. század második felének országosan ismert és az akkori országhatárokon túl is becsült szereplője, a művelődés ügyének sokoldalú és fáradhatatlan munkása volt. Főként a történettudomány és a vele rokon néprajz és művészettörténet terén tűnt ki nemcsak a saját munkásságával, hanem munkatársakat szerző és irányító tevékenységével is. A reformkort követő történészgeneráció egyik legkiválóbb egyénisége volt. Ipolyi Arnold kisnemesi családból származott. Stummer Ferenc Hont megyei főszolgabíró és Szmrecsányi Arzénia házasságából született 1823. október 20-án. Az Ipolyi nevet eleinte csak írói névként használta, utóbb azonban családnevébe is felvette, és az Ipolyi-Stummer kettős nevet használta, végül pedig teljesen elhagyta a Stummer nevet. Az elemi oktatást Ipolykeszin, a családi otthonban nyerte, a középiskolát a korponai és Selmecbányái piarista gimnáziumban, majd — már kispapként — Pozsonyban és Nagyszombatban végezte. A teológiai tanulmányokra Bécsbe küldték, ahol — mint . Pazmaneum növendéke — az egyetem előadásait látogatta. Tanulmányai befejeztével báró Mednyánszky Alajosnak, a történetírást is művelő kamaraelnöknek vészeiéi (Nyitra megye) otthonába került nevelőnek. Ebben a környezetben erősödött meg a történelmi stúdiumok iránti érdeklődése. 1847-ben Ipolyit pappá szentelték, és előbb Komáromszentpéterre, majd Pozsonyba kapott kápláni kinevezést. Az 1850—55. éveket Stomfán töltötte, mint gróf PálffyDaun Lipót pozsonyi főispán fiainak nevelője. Ezt követően a Stomfával szomszédos Zohor község plébánosa volt, 1860-ban pedig Törökszentmiklós plébánosává nevezték ki. 1863-ban Egerbe került kanonoknak, és 1869-ben reá bízták a budapesti központi papnevelő intézet rektori tisztségét is. 1872-ben a besztercebányai egyházmegye püspöke lett, végül 1886. elején a nagyváradi püspökségre helyezték át, de itt már csak rövid időt tölthetett. 1886. december 2-án halt meg. Ezek az adatok jelzik a sohasem lankadó és mind szélesebb körű munkásságban eltöltött életpálya főbb állomásait. A lelkipásztori és egyházkormányzati teendők mellett a nemzeti művelődés ügyének szolgálatát tartotta feladatának. Ezért kutatta, gyűjtötte az elmúlt idők emlékeit és adatait, kezdve a népi hagyományoktól és a népművészet alkotásaitól az irodalom és a művészet kincseiig. Gyűjtésének eredményeit jórészt maga dolgozta fel, de szívesen adott belőlük másoknak is. A népoktatás ügyét plébános kora óta szívén viselte, élete utolsó tizedében pedig az Országos Közoktatási Tanács elnökeként az egész oktatásügynek egyik irányítója volt. Sokat tett a képzőművészet hazai főiskolájának 585