Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Vass Előd: A török iratok gyűjteménye a Magyar Országos Levéltárban / 541–556. o.
Vass Előd A TÖRÖK IRATOK GYŰJTEMÉNYE A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN A Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban OL) jelenleg R 315 törzsszámot viselő „Török iratok" című gyűjteményes fondját dr. Iványi Emma főlevéltáros 1965—1975 között állította össze. 1 E gyűjtemény címét viszont 85 évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum (a továbbiakban MNM) Könyvtárának Levéltári Osztálya egyik korábbi gyűjteménye már megszervezésekor megkapta. Ez az elnevezés az idők folyamán félreértésekre adott okot, mivel a jelenlegi gyűjtemény tartalmi változtatást szenvedett. A címben szereplő és meghatározó „török iratok" kifejezés kétféleképpen: tágabb és szűkebb értelemben fogható fel. A magyarországi török hódoltság forrásainak komplex halmazában megkülönböztethetjük a magyarokról vagy a magyaroknak kiadott iratok csoportját, valamint a magyarok által a törökökről vagy a törököknek kiadott iratokat, azonban ez utóbbiakat csupán török vonatkozásúaknak nevezhetjük. A levéltári gyakorlatban a fenti iratokat azonban nem egységesen sorolják be, vagy együttesen „Acta Turcica = Török iratok" gyűjtőnév alatt tágabb értelemben kezelik, vagy néhol csak a „török nyelvű levelek" csoportját, szűkebb értelemben különböztetik meg. A volt magyarországi török hatóságok által kiadott iratok sajátossága viszont a magyar nyelvű levelek rendkívül nagy száma. Ezeket a magyar nyelvű leveleket szintén török hatóságok, rendszerint az egyes tartományok kormányzói, a pasák vagy az egyes szandzsákok kormányzói, a bégek hivatali működésük során felmerülő ügyeikben rendeltetésszerűen adták ki. Hasonló körülmények között a boszniai pasák is bocsátottak ki délszláv nyelvű bosanica írásos (a glagölita és cirill ábécé keverékével) iratokat. 2 Az Oszmán Birodalom európai határszélein, tehát egy-egy terület helyi nyelvének felhasználása, főleg a diplomáciai levelezésben vagy az alsóbb szintű, falusi-városi igazgatásban eléggé általános gyakorlat volt. Szűkebb értelemben „török iratnak" tekinthetünk minden olyan iratot, nyelvétől függetlenül, amelyet valamely török hatóság rendeltetésszerű működése során adott ki, s aláírásával vagy esetleg pecsétjével hitelesített. Tehát nem az irat nyelve, hanem kiadója szerint sorolható ide. A hódoltsági városaink közül Gyöngyös, Miskolc, Debrecen vagy Szeged török iratainak gyűjteményei is így, rendeltetésszerűen jöttek létre. A 17. századi városi tanács minden olyan iratot, mely a felettes török hatóságoktól érkezett, időrendben elhelyezte, függetlenül attól, hogy az török vagy magyar nyelvű volt. 3 Azok a török iratok, melyek a hódoltsági viszonyok között vagy később az egyes családi levéltárakba kerültek, már nem őrizték meg szerves egységüket. A török nyelvűeket rendszerint különválasztották a magyar vagy más nyelvűektől, s így is kezelték. Erre valószínűleg azért került sor, mert a török nyelvű iratokat nem tudták olvasni. A magyar nyelvű, de török kiadású iratok azután rendszerint összekeveredtek a családi 541