Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Vadász Géza: Fejér vármegye nemességi iratainak gyűjteménye / 523–540. o.

A Dezső család iratai között levő, 1774-ben kelt contractusból (200.) rekonstruálni tudja a történész az árendás nemesek státuszát. Ennek a rétegnek a tagjai — miután a megye nemesei közé iktatta őket — kötelesek voltak szerződést kötni a gesztesi uradalom prefektusával új helyzetükről. Eszerint: ,,Nemes praerogativájuk föntmarad ugyan, de olyformán, hogy mind személyüket tekintve, mind pedig jogaikat nézve a gesztesi uraság törvénye, vagyis úrszéke ítélete alatt állnak és annak citációjára mindenkor megjelennek." A 9 pontból álló előírás szabályozza a negyedtelkes és házas zsellér nemesek státuszát Magyaralmáson. A szolgálatok alól felszabadulva, azok megváltásáért évi árendát kell fizetniük az uraság kasszájába. A gyűjteményben található jobbágypanaszok közül ki kell emelni a pátkaiak folyamodványát 1751-ből (521.), valamint az 1817-es martonvásári visszaélésekről szóló jelentést (730.). A 17-18. századi inquisitiók magyar nyelvű szövegei az akkori magyar nyelvhasználat jelentős emlékei. Általában idős parasztembereket szólaltattak meg, mint például 1745-ben a 79 éves Szalay Jánost, aki így vall (338.): ,,Tuggya, hogy Hetyei György mintegy 42 esztendővel ezelőtt úgymint Rákóczi föli támodása előtt egy vagy két esztendővel halálozott meg." Az ilyen részletek ismeretében válik igazán érthetővé, kifejezővé a mai olvasó számára Petőfi következő sora: „Föltámadott a tenger, a népek tengere" Az 179l-es móri parasztzendüléskor is a „föltámadott zeneboná"-ról vallottak az elfogott résztvevők. 1776-ban említi az egyik parasztember: „Az szántásnak és vetésnek ideje már minden órán föl támodván ..." (761.) De Petőfi János vitézének népi előképe is megjelenik egy 1803-as zálogszerződésben (560.): „Mi, nemes Hunkár Örzsébet és Mesteri András azon dézma alá való szőlőnket, melyet a Kutsi hegyen előbb Vimmer vagy másképpen Kukoritza Péter bírt ..." A kutató tehát Petőfi népiségének újabb gyökereire találhat ezekben a régi magyar szövegekben. A családi viszonyokra ilyen régi magyar kifejezések fordulnak elő a tanúvallatásokban: „Jób apjok" — nagyapjuk értelemben (612/a); ,,Nemes Simon Györggyel apui anyui egy testvér." (795.) A nagyszámú záloglevél és birtokok zárolásáról szóló irat a nemesi birtok eladósodásának megannyi fontos dokumentuma. Találóan fejtegeti gróf Berényi Erzsébet 1822-ben kelt végrendeletében, mint a móri uradalom egyik örököse: „A méltóságos atyától származott gyermekek azt se tudván, hogy hol terem a kenyér, csak a készből mágnásossan élnek és kamatot fizetni elmulasztván, az adósságokat adósságokkal tetézik." (536.) Irataink között találhatók Fejér megye területén kívül fekvő birtokok és községek helytörténeti adatait tartalmazó akták is. A Sopron megyei Ajkay család divisionalisa 1615-ből az őstől maradt javakról, udvarhelyről tudósít, és a jobbágyok neveit is felsorolja. (5.) Hasonló, a vagyon felosztásáról rendelkező okirat maradt fenn a Komárom megyei Thury Szakállos területéről, a Balogh család iratai között (47.). A kisbéri vásárok privilégium nundinale-ja gróf Batthyány kötegében található (73.), valamint Istvándy község vásártartási jogáról rendelkező irat az Eszterházy-féle fasciculusban (231.). A Hont megyei Korpona és Közép-Túr helytörténeti forrásanyaga fordul elő magyar és szlovák 530