Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Vadász Géza: Fejér vármegye nemességi iratainak gyűjteménye / 523–540. o.

aláírásukkal ellátott bizony ságleveleket állított ki. 1817-ben Tinordon is a , .família hadnagya" kezelte az adózók nyilvántartását és szedte az adót azoktól, akiket benne talált. (643.) A közbirtokosság (compossessoratus) által birtokolt községek belső és határrendjét, szabályozását tárják elénk a gyűjtemény dokumentumai. Vitás ügy esetén például Baracskán a Baratskai família conventionatus hadnagya által intették meg ellenfelüket. (928.) Gárdonyban is a Nagy família curatora állította ki a hivatalos bizonyságlevelet például arról, hogy a náluk látogatóban levő nemes Tóth Mihálynak a szél elvitte kalapját, amelyben obsitját tartotta. (923.) Alsó-Bogárdon a közbirtokos urak famüiagyűlésen döntöttek a problematikus kérdésekről, és azokon határozatot hoztak a belső rend fenntartására. Ez a gyűlés adott utasításokat, illetőleg szabott ki büntetést (32 pálcaütést) az általa felfogadott csősz számára. (880.) Gazdaságtörténeti fontosságúak azok az iratok, amelyek szabályozzák a csőszi határt, a compossessoratus földjeinek használatát (47.); a Csősz pusztai közös legelő használatát (442.); a cecei közös mészárszék ügyeit, amelyet a família közös megegyezéssel adott ki árendába (628.). Ilyen jellegű a cecei közös út használatára vonatkozó megegyezés (631.), valamint a Csabdi és Vasztély pusztákban fekvő erdők fenntartásának zsinórmértéke a közbirtokosok részére (664.). Értékes adatokat szolgáltatnak az iratok az armalista nemesek és földesurak; nemesek és jobbágyok viszonyára, kapcsolatuk szabályozására nézve is. Jelentős dokumentum Alcsut község betelepítési contractusa 1692-ből, amelyet az akkori földesúrral, Horváth Bernát pesti superiorral kötöttek, és amely arra kötelezi a nemesi betelepedőket, hogy „Mindennemű sommá adózást és terhet együtt az faluval viseljék." (75.) A kontraktus e kötelezettsége alól azután 1766-ban próbálnak szabadulni. Ugyanerre próbálta rávenni a sárkeresztúri nemeseket a fehérvári prépost 1774-ben (836.). A Csákváron élő nemesek életét is az urasággal kötött contractus szabályozta 1777-től, és ez a szerződés még 1843-ban is nemes Varjas Gergely, a nemesek bírája kezében volt. (885.) Nem érdektelen ebből a szempontból a szabadbattyáni úriszék 1743-as állásfoglalása sem Kalocsa Péter ügyében. Mivel nem újonnan kerestette ki nemességét — amihez uradalmi hozzájárulás szükséges —, hanem a már elődei által kikerestetett nemességét kívánta publikáltatni, ebben az uradalom nem akadályozta, sőt: „Amennyiben elnyeri óhaját és önként gróf Battyán Lajos javain kíván megmaradni, a földesúr kegyességével és oltalmával mellette áll majd." (404.) Előfordult az is, hogy a kisnemes elköltözését váltotta ki, ha földesura adózásra kényszerítette. Nemes Kossá Mihály Keresztesről a Bőgődi pusztára költözött: „azon okból, mivel nem akart urakat szolgálni" (473.). Ezzel szemben a jobbágyok érdekét és véleményét fejezi ki a keresztesiek 1744-ben írt folyamodványa (473.). Ebben kifejtik: forspontozás tekintetében igen megterheli őket az a körülmény, hogy: „öt jó tehetséges pógár emberek nemesekké lettek". Végül több dokumentum rámutat, mit jelent településszerkezeti szempontból a kuriális fundusok elaprózódásának folyamata. Kaotikus, középkorias zsúfoltság ennek következménye például Baracskán 181 l-re, ahol sűrűn egymás közelében épültek a házak nádból készült, sárral bevont falai, se rendes utcái, se kútjai nincsenek. Leírják a bodméri vesszőből font kéményű házakat (1813.), és lefestik, hogy az alsónyéki sárfalkerítéses és nádkerítéses zsellérputrik milyen tűzveszélyesek voltak 1780 táján. (422., 605., 621.) 528