Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Vadász Géza: Fejér vármegye nemességi iratainak gyűjteménye / 523–540. o.

e) Szintén az 1765. évi országgyűlés politikai mellékterméke a „Passió libertatis in theatro producta" c. röpirat, amelyben a szerző Koller referendáriust szerepelteti Júdásként, aki e szavakkal kezdi a passiójátékot: „Ouid mihi solvetis? Vobis mox omnia tradam Pro nummis quaevis vultis habere dabo." Ilyen jellegű distichonokban nyilatkozik az összes szereplő. Ily módon jellemzi 1—1 párverssel mindazokat, akik az író véleménye szerint közreműködtek a magyar szabadság elvesztésénél. A passiójátékban az egri püspök, Erdődy Gábor is megkapja a magáét: „Libertás pereat praestat bene vivere posse Nam bene si vivő cuncta perire queunt." A verses pasquillus a diéta végén jött létre, és így datálta költője: „Dátum in Gyomor ex diaeta contracto Tsomor." f) Végül egy levél zárja az ekkor keletkezett iratok sorát, amelynek címe: „Epistola cujusdam Anonymi, dicitur Vexae auctori scripta ad canonicum Richvaldszky." 3. Érdekes dokumentum Paczona István Vilmos huszárkapitány emlékirata, amely a ,,Huszár-életem eseményei" címet viseli (659.). A szerző részt vett az 1859-es solferinói, az 1866-os königgratzi ütközetekben, és végül — mint századparancsnok — Bosznia megszállásában. Az itteni szerencsétlen kimenetelű ütközet utáni üldöztetés miatt nyugdíjaztatta magát, és rácalmási birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az emlékirat második része erről az ún. magláji affaire-ről szól. Katonai életének számos dokumentuma között található annak a 38 huszárnak a névsora is, akik az 1878-as maglaji ütközetben elestek. Az irodalomtörténet szempontjából tarthat számot érdeklődésre, hogy Amadé báró iratai között (11.) fekszik Amadé László nemesi rokokó költő verses levelének kézirata, amelynek címe: „Vegye ezt jó névvel ..." Bár a művet közölte már Vértesy Jenő az Irodalomtörténeti Közlemények 1902-es számában, de nem a Fejér megyei Levéltár példánya alapján, hanem a veszprémi alispáni iratok között akadt rá. A két kézirat több helyen eltér egymástól, és az összevetés a mi példányunk javára dől el, amely értelemszerűbb, pontosabb szöveget nyújt olvasójának. A közölt vers hetedik versszaka így hangzik: Nincs hely több sebének, szenvedett szívének hogy több sebet szenvedjen. Véres minden helye, legkisebb cikkele csuda szegény mint éljen. Bizony nem gyógyíthat, ha nem orvosolhat Nagyságod rajta mit tegyen. A levéltárunkban található szövegváltozat szerint pedig így szól: Nincs hely több sebének, szenvedett szívének hogy több sebet szenvedjen. 524