Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

leges örökváltságot biztosító 1840:7. te. alapján önmagát megváltva — a családnak az 1844. február 20-án Márkusfalván aláírt szerződések (az előírás szerint két külön szerződést kellett kötni) szerint ezért 110 000 pft-ot fizetett. Szükséges megjegyeznünk, hogy a szerződésekben szövegszerű utalás található az örökváltságból származó pénzösszeg közös felhasználására (birtokvásárlás vagy más irányú befektetés). Erre azonban nem került sor, és a teljes összeget a családtagok még a szerződés aláírásának napján maguk között felosztották. (MOL P 491 31. k. vagy 34. cs. 1842. jan. 13., 1843.jún.20., 1844. febr. 19., P 491 50.es

.) 16

MOLP491 31.k.vagy34.cs.l843.jún.20. 17

Uo. 18

MOLP491 31.k. vagy 34.es

. 1846. máj. 17. 19 Uo. Sajnos a korszakunkra érvényes — visszautalásokból tudjuk - 1838-ban készített zárgondnoki utasítás nem állt rendelkezésünkre, így annak tartalmáról csak a családülési jegyzőkönyvekben levő információk alapján szerzett hézagos ismereteink vannak. 21 MOL P 491 31. k. vagy 34. cs. 1851. máj. 12. Itt jegyezzük meg, hogy Máriássy Tiborc zárgondnoki működésétől kezdődően — a már korábban is meglevő családi közös pénztár mellett — külön zárgondnoki pénztár működött, melynek jövedelme a közös pénztárba folyt be. A két pénztár kezelésének és bevételeinek bővebb ismertetésére az alábbiakban visszatérünk. 22

Máriássy Tiborc zárgondnoki jelentése. Az 1852. márc. 29-én tartott családülés jegyzőkönyvének melléklete. (MOL P 491 34. cs.) 23

Uo. 24 Ebben az időszakban okozott erdei károk közül különösen jelentősek voltak azok, amelyeket 1848—49-ben követtek el. Ezekről több, egymásnak ellentmondó kimutatás készült. Az 1852-es évről készült zárgondnoki beszámoló 24 775 vft 36 kr-t említ. A Molnár Dániel által készített kimutatás több mint 36 000 vft-ot tartalmaz. A két összeg közötti lényeges különbségnek valószínűsíthetően az az oka, hogy Molnár az általa elkövetett manipulációk elkendőzése érdekében jelentősen felnagyította az amúgy sem csekély károkat. Ráadásul Molnár 1852. február 16-án történt lemondásakor a családüléstől — hivatkozva a szokásban levő gyakorlatra — kérte a maga számára az 1848-49-es erdei károk összegének egyharmadát. Ez a gyakorlat az erdei károkért befolyt pénz harmadát az erdei személyzetnek juttatta, azaz a károk eltúlzásában ez esetben érdekeltté tette a távozó főerdészt. Molnár kérését a családülés természetesen elutasította, és rámutatott, hogy az 1848^-9-ben keletkezett erdei károk nagy részben a főerdész hanyagságának „köszönhetők". (MOL P 491 31, k. vagy 34. cs. 1852. márc. 29.) 25 A kimutatások szerint Máriássy Eduárd 1849-ben 270 köböl - utalások hiányában - ismeretlen minőségű fát 783 vft, majd 1851-ben 239 köböl puha tűzifát 1414 vft értékben vásárolt. (MOLP 491 34. cs., P 1193 19. és 31. cs.) 26

Máriássy Tiborc zárgondnoki jelentése. Az 1852. márc. 29-én tartott családülés jegyzőkönyvének melléklete. (MOL P 491 34. cs.) 513