Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

a hnilcsiki beolvadt a főerdészibe — egy külön erdészi hivatal működött. Az erdészek végezték a kitermelt faáru értékének megállapítását, és évente részletes kimutatásokat készítettek az eladott fáról, valamint a felfedezett erdei károkról. Az erdészek mellett változó — korszakunkban állandóan növekvő — számú, és csak az 1850-es évek közepétől állandósulva, 14 - Kotterbachon és Hnilcsiken 11, Batizfalván 3 - erdei hajdú működött. (A birtokigazgatásban részt vevő személyek névsorát az 5. sz. melléklet tartalmazza.) A Máriássy család közös erdőinek kezelése 1841 és 1863 között Amint már korábban említettük, az András-ághoz tartozó két testvér, Farkas és Ferenc 1770-es években megindult pereskedése a későbbiekben a család két ága közötti arányosítási perré szélesedett, melynek keletkezése nagy részben a közös erdők használatával volt kapcsolatos. Először 1794 decemberében a két ág közötti vita miatt a batizfalvi erdőterülethez tartozó stólai erdők kerültek zár alá, erdőpusztításra hivatkozva, az 1790:57. te. előírásai alapján.

10 Ezután 1805. március 11-én Máriássy András kezdeményezésére indult meg az arányosítási per a Zsigmond-ágbeliek ellen, melynek során erdőpusztítás, lopás, továbbá a tűzi- és épületfa aránytalanul nagy, a szükséges mértéket messze meghaladó kitermelése miatt a család erdőinek egészét törvényszéki zár alá helyezték 1806. szeptember 26-án.

11 Ugyanakkor a pereskedők részéről felmerült az erdőkön kívüli közös vagyon felosztásának kívánalma is. Az ezt követően megindult hosszú és bonyolult pereskedés - számtalan fellebbezés, semmisségi panasz és több ítélet — miatt az ügy végleges lezárására csak a Királyi Hétszemélyes Tábla 1864. február 6-án született ítélete nyomán került sor.

12 Ez idő alatt a vitatott és többször is ítélet alá került, részben, majd egészben a családtagok között arányosan felosztott birtokok jövedelmei természetesen nem a családi (közös) pénztárba folytak, ezért azok csaknem kizárólag a zár alatt levő, és így a család közös kezelésében maradt erdőkből származó bevételekre szorítkoztak. Az erdők fenntartásáról intézkedő 1807:21. te. 1—2. § értelmében a zár alá vett erdők — így a Máriássy család viszonylag nagy kiterjedésű, több mint 13 000 kh-nyi erdőinek

13 — kezelésére az illető megye zárgondnokot jelölt ki, akinek elsőrendű feladata az oktalan erdőpusztítások megakadályozása és az erdő célszerű kihasználásának biztosítása volt. A zárlat következtében a Máriássyak közös kezelésében maradt, és így az általunk vizsgált időszakban is a család közös bevételeinek döntő többségét adó erdei jövedelmek miatt az erdőkkel kapcsolatos bármilyen lényegi döntés vagy változtatás kizárólag a családülés hozzájárulásával történhetett. Az alábbiakban a családülési jegyzőkönyvek és az ezekhez tartozó különféle iratok segítségével próbálunk képet adni az erdők kezelésének, használatának és hasznosításának módszereiről. Már az 1840-es évek elején felmerült a családülésen az erdőkezelés racionalizálásának kívánalma. Ekkor a családi igazgató „ ... az erdőgazdálkodás regeneratiója, s rendbeszedés tekintetéből szükségesnek . . . "

14 tartotta, hogy a család a Wagendrüsszel örökváltsága

15 következtében megszűnő, és ezután Kotterbachra átkerülő erdő mesteri hivatal 503