Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

Visszatekintés a család 19. század előtti történetére

3 A középbirtokos Máriássy család a legrégibb magyar nemes családok egyike volt, és az Árpád-kortól kezdve a 19. század második feléig a Szepesség legnagyobb birtokosai közé tartozott. A Szepesség benépesítése a tatárjárást követő időszakban gyorsult meg. Ekkorra már a betelepülők nagy száma és a települések korábbi szakaszában elfoglalt folyóvölgyek korlátozott kiterjedése miatt elengedhetetlenül szükségessé vált a vidéket csaknem teljesen elborító erdők irtása. Ezeket az erdőket a királyok szívesen eladományozták, hiszen a királyi jövedelmek szempontjából a telepítések és az ezek nyomán létrejövő új falvak feltétlenül hasznosak voltak. A megadományozottak — közöttük a Máriássyak ősei azután előbb-utóbb hozzáláttak a kapott terület valamilyen módon történő hasznosításához. A család és a Szepesség történetével foglalkozó szerzők mindegyike kiemeli, hogy a Máriássyak rendkívül fontos szerepet játszottak a Szepesség benépesítésében. Körmendy Adrienne szerint a Szepességben valószínűleg a Máriássyak őseivel kezdődött meg a korábban műveletlen területek telepítéssel való hasznosítása. A család ősei az elnyert területet nem egyszerre, hanem más-más időpontban és két tagban kapták meg. Időrendben előbb — bár egészen pontosan nem meghatározható időpontban, de minden kétséget kizáróan a tatárjárás előtt — a Márkusfalva (ma: MarkuSovce) alatt, a Gölnic és a Hernád folyók között elterülő erdő jutott az ősök kezére. Ezt követően „Batis comes", a család egyik őse 1264-ben IV. Bélától megkapta a Tátra alatt egészen a Poprád folyóig elnyúló Csetenye nevű irtatlan és lakatlan erdőt. Az adományozás után mindkét terület hasznosítása (erdőirtás, földművelés, soltészség alapítása) csakhamar megkezdődött, és nemsokára az okleveles forrásokban megjelentek az első települések.

4 Az Árpád-kor folyamán a Máriássyak nemcsak Szepes megyében kaptak adományokat, hanem III. András donatiója alapján Gömör megyében — Berzéte központtal —jelentős birtokokhoz jutottak. Az ősök közül feltétlenül említést érdemel a 15—16. században élt Máriássy István (1463—1516), aki a Zápolya család bizalmi embere volt, és nagy gonddal, valamint nem kevés fáradsággal — csere, vétel útján vagy más módon —jelentősen gyarapította a családi vagyont Szepes, Sáros és Gömör megyei birtokokkal. A Máriássyak hagyományos Habsburg-ellenes magatartása miatt a Mohács utáni évszázadok a birtokvesztés és -szerzés, továbbá a családi perlekedés jegyében teltek el. A 16. századtól kezdve lassanként Máriássy birtokok bukkantak fel Abaúj, Borsod, Nógrád és Pest megyében is. A család több tagja komoly politikai szerephez jutott egyfelől a megyei életben (jó néhány alispán került ki közülük), másfelől országgyűlési követként is. Az 1770-es években kezdődött meg a családot érintő legnagyobb per, melyet Máriássy Farkas indított Máriássy Ferenc ellen. A két testvér közötti osztályper a család két ága

5 közötti arányosítási perré szélesedett, mely nagy mennyiségű iratot termelve a Máriássyak korai történetére nézve alapvető forrás. 500