Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Székely Vera: Az archontológia művelésének kérdései / 489–497. o.

Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században és a Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig (1780—1848) c. munkái a Levéltári Közleményekben, Bölöny József: Magyarország kormányai 1848—1975 c. önálló kötete az Akadémiai Kiadónál, s jómagam A Belügyminisztérium tisztviselői 1867—1885 című résztanulmánya ugyancsak a Levéltári Közleményekben jelent meg. Összegezve az eddigi munka során szerzett tapasztalatokat, úgy hiszem, elmondhatjuk, hogy mindenki, aki archontológiával foglalkozik, érzi azt az érdeklődést, amely a munkáját kíséri. így kialakul az a meggyőződése, hogy az archontológia művelése szükséges, sőt, hogy az eddiginél szélesebb körben szükséges. Ebben a kérdésben, azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk. Az archontológiai publikációk bevezetőiben a szerzők általában számot adnak azokról a nehézségekről, amelyekkel találkoznak, s amelyeket nem mindig tudnak megoldani. A problémakör persze azonos: a források, a szerkezet, az írásmód azok a kérdések, amelyek a legtöbb gondot okozzák. A források értékelésében és az írásmód alkalmazásában azonos álláspont, illetve gyakorlat alakult ki, kivéve egyetlen munkát, amelyben a forrásanyag megítélése eltér a történész és levéltáros szerzők véleményétől. Vitatható kérdések azért vannak, és a gyakorlati munkában sem feltétlenül azonos egyazon probléma megoldása. A szerkesztés lehetséges módozataira gondolok elsősorban, amelyet bizonyos mértékig a forrásanyag is meghatároz, de végső soron mégis a szerző elképzelésétől függ egy tiszticímtár vagy tiszticímtár-sorozat rendszere. Többé-kevésbé nyitott kérdés az is, hogy milyen mélységig kell elmenni a tiszticímtárak összeállításánál. A legfőbb méltóságokra, a vezető tisztségviselőkre vagy valamennyi tisztviselőre - beleértve a segédhivatalok és számvevőségek hivatalnokait is — terjesszük-e ki a feldolgozást. E kérdésben a feudális és a polgári korszak kutatói természetszerűen ellentétes álláspontot foglalnak el. A feudális korszakot vizsgáló kutató minden személyi adatot örömmel fogad, a polgári kor kutatójának is fontos a minél szélesebb körű anyagismeret, de minden adatot már nem hasznosíthat az újkori irattengerből. Egy archontológiai publikáció kapcsán merült fel, s ez az utolsó kérdés, amiről még beszélni szeretnék, hogy milyen adatok tartoznak az archontológia feladatkörébe. Csak a hivatali szolgálathoz tartozók vagy egyéb személyi, családi, sőt közéleti vonatkozású adalékok is. Ennek az eldöntéséhez azonban mindazok részvétele szükséges, akik már foglalkoztak archontológiával, s azoké is, akik érdeklődéssel figyelik ennek a tudományágnak még nem teljesen végigjárt útjait. 497