Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Székely Vera: Az archontológia művelésének kérdései / 489–497. o.

forrásanyaga. A közép- és alsófokú közigazgatásban pedig a kutatás tárgyát képező hivatalok azonos jellegű fondjai képezik a forrásbázist. A kutatás szélességben vagy mélységben való kiterjesztésekor bármely levéltári fond kivételesen az archontológia forrásanyagává válhat. Az alapvető forrásokon, a levéltári anyagon és a sematizmusokon kívül a hivatalos és tárcaközlönyök — amelyekben napi dátummal jelentek meg a kinevezések - az irodalmi forrásanyag, a közigazgatás- és hivataltörténeti feldolgozások, emlékiratok és életrajzok is felhasználhatóak az anyaggyűjtés során. E másodlagos irodalmi források azonban mindenkor szigorú forráskritikát igényelnek. A sematizmusok forrásértéküket tekintve hitelesnek fogadhatók el, mert adataikat általában az illetékes hivataloktól kapták, ám — s ezzel számolni kell — mindenkor az adatfelvételkor érvényes helyzetet rögzítik, míg az év hátralevő hónapjaiban előforduló változásokat csak a következő esztendőben közölhetik. Ennek következtében adataik egy-két éves eltérést mutathatnak. A hivatalos és tárcaközlönyök forrásértékének megítélésénél ugyancsak idő- és elvétve ténybeli eltérésekkel találkozunk, különösen azokban az átmeneti korszakokban, amikor a végrehajtó hatalom személyekre lebontott ismerete valóban történelmi jelentőséggel bír. Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy egy polgári kori közigazgatás-történeti tiszticímtár jóformán hiánytalan forrásanyagra épülhet. De nem mondható el ugyanez az 1867-1944 közötti időszak gazdasági archontológiájának forrásairól. Parniczki Andrásné kollégánk foglalkozik néhány éve ezzel a témával, amelyről távollétében és az ő tájékoztatása nélkül semmi érdemlegeset nem tudok mondani. A problémákat csak nagy vonalakban ismerem, amelyek egészen más jellegűek, mint az állam- és közigazgatás területén. Lényeges különbség, hogy a gazdasági intézmények, részvénytársaságok, pénz- és biztosító intézetek személyi állományának rekonstruálása jóval több levéltári kutatómunkát igényel, mint az állam- és közigazgatási tiszticímtárak. Tudomásom szerint a gazdasági iratanyagnak azon állagai, amelyekből egy tiszticímtár összeállítható, általában hiányosak, s így a kieső éveket a meglevő anyagból viszszakövetkeztetve megnyugtató módon megállapítani nem lehet. Minden olyan esetben, amikor szükségesnek tűnik — úgy gondolom —, a teljesség rovására kell engedményeket tenni, s csak az egyértelműen megállapítható adatokat kell felhasználni, de a vákuumoknál utalni kell az iratanyag hiányos voltára vagy megkérdőjelezhető forrásértékére. Az archontológia forrásainak összefoglaló ismertetése után rátérek a módszertan és szerkesztés kérdéseire. A történeti tiszticímtárak összeállításának, mint minden hasonló jellegű munkának, két fázisa van: az anyaggyűjtés és a szerkesztés. Még az anyaggyűjtés megkezdése előtt a kutatás tárgyának és korhatárának körülhatárolása után a vonatkozó rendeletek és belső utasítások alapján tanulmányozni kell a szervezeti felépítést, az Ületékességet és a hatáskört, valamint az adott időszakban bekövetkezett változásokat. Az illetékesség, a hatáskör és az ügykör nem tartoznak ugyan az archontológia feladatkörébe, ismeretük nélkül azonban a személyi összefüggések és változások nem mindig érthetőek. A hivatalszervezet már bizonyos mértékig az archontológiához tartozik, mert a rangokon és beosztásokon kívül ismerni kell azokat a szervezeti kereteket is, amelyek összefogják a tisztségviselők hierarchikus rendjét. Ugyancsak tisztázni kell még a munka megkezdése előtt, hogy milyen mélységig lehet és kell a kutatást elvégezni, vagyis azt, hogy a tisztség492