Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Szabó Ferenc: A termelőszövetkezetek történetére vonatkozó források néhány általános vonása / 483–488. o.

Szabó Ferenc A TERMELŐSZÖVETKEZETEK TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK NÉHÁNY ÁLTALÁNOS VONÁSA A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom történeti kutatásának regionális feladatairól és lehetőségeiről, az ilyen feltárásokat erősítő társadalmi és tudományos igényekről mind többször esik szó mostanában. Okkal és joggal. Ha egy-egy országrész, megye, kisebb tájegység, város, néha egy-egy község esetében is kibontjuk a magyar vidék szocialista átalakulásának menetét, a parasztélet történelmi fordulatát, ez többszörös haszonnal jár: megfelelő válaszokat kaphat a tudomány, erősödik a vizsgált - szűkebb vagy tágabb — közösség önbecsülése, saját hagyományaira építő előretekintése, összefogó ereje. Nem először mondjuk ki, hogy a helytörténeti kutatás körét — a tudományosság követelményeiből mit sem engedve — ki kell terjeszteni egyebek között a szövetkezetek immár harmincéves múltjára is. A feladatkitűzés fontosságának, felelősségének tudatában engedtessék meg, hogy a megvalósítás feltételei között a talán legfontosabb szférában, a rendelkezésre álló forrásanyagok körül tegyek egy kis sétát. Rövid és sietős lesz ez a séta a termelőszövetkezettörténet lehetséges forrásainak rendezett soraival ékeskedő, helyenként azonban nagy kopárságot vagy áttekinthetetlen bozótokat rejtegető — képzeletbeli — erdőségben. A gondosan telepített, féltve őrzött szálfáknál örömmel, a csenevész tövek láttán némi bosszúsággal, de a természet rendjébe beletörődve állunk meg egy-egy pillanatra. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a termelőszövetkezeti kortörténet helyi forrásbázisáról kívánok néhány kritikusan értékelő gondolatot elmondani, mintegy leszűrt tapasztalatként lassacskán húszéves levéltárosi gyakorlatomból, a megjelent kiadványok ismeretéből. Mondanivalóm tényei Békés megyéből származnak, s elsődlegesen arra érvényesek, bár úgy hiszem, a lényeget illetően más alföldi megyék sem térnek el tőlük. A forrásokról szólva mindenekelőtt az adottságokat kell mérlegelnünk. Nyilván csak az adottságok feltérképezése után vethető fel a jogosult kérdés: Mennyire élt és él azokkal a regionális szövetkezettörténeti kutatás? Az adottságokra tekintve a források teljességét (ezzel együtt a hozzáférhetőségét) és a források minőségét próbáljuk értékelni. A teljesség az egykoron keletkezett és a közgyűjteménybe (levéltár, könyvtár, múzeum) került, forrásként használható dokumentáció mennyiségét és önmagához mért minőségét egyaránt kifejezi. Azt tehát, hogy ami megszületett, és írásba foglaltatott (esetleg filmre került, hangszalagra került), abból a kutatás és a történeti hűség szempontjából leglényegesebbek, legjellemzőbbek maradtak-e meg, vagy pedig a keveset mondó irattömeg, pl. a pénzügyi adminisztráció részanyagai. A valóságos arányokra tekintettel a továbbiakban csak a levéltárba tartozó dokumentációt kívánom vizsgálni. A történeti anyagnak 483