Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Nedelkánál utalni kellett volna Nedelykov Obrádra. Nedelykov Markov nincs: két vezetéknevet olvasztott egybe Raffayné, holott az eredeti helyen vesszővel el vannak választva (128). Slemin altábornagy neve Slein alakká torzult. Szendrey Ákos is, Szendrey István is y-nal írta, írja nevét. A Szép családról nem a 82., hanem a 83. lapon esik szó. Szóráthné Bunfordt Katalin neve teljesen és helyesen: Szóráth Ferencné Bunford Katalin. Tódoe helyesen Tódor, de ez is keresztnév, tehát Berbenkov Tódor alatt kellett volna szerepelnie. Viteiz helyesen Vitéz. íszó bácsi itt is hibásan Izsó lett. Vidács család helyett Vidács Mihály való a mutatóba. A végére hagytam a nevetni valókat. Hogy a Tatár bekerült a névmutatóba, hagyján. De hogy a Makóra vezető útról elnevezett Makai is személynév lett, sőt a szőlőskertet jelentő Weingarten is azzá vált, ez már köznevetség. Ám a legjobb ízű, hogy Borovszky Samun kívül Raffay Ernőné jóvoltából Borovszky Zsigmond is született. Hogyan? Úgy, hogy a szövegben ez áll: „Borovszky [Samu] Zsigmond [király] ítéletlevelét 1411. június 23-ra datálja ..." Nem túlzok, ha azt mondom: ez a névmutató használhatatlan, mert ahelyett, hogy eligazítaná, megzavarja a keresőt. Végezetül Könyv hiba nélkül persze nincs. Ha ebben is csak néhány hiány, ellentmondás, tévedés, elírás volna, a vállalkozás és a terjedelem nagyságához képest szót sem érdemlő szeplőknek tekinthetnénk őket. Ám itt a mennyiség minőségbe csapott át. Ha egy szép tortába tévedésből cukor helyett keserűsót tesznek, hiába mutatós az egész: ehetetlen. Ahogy ez a kötet használhatatlan. Ha ezt az előbbi bizonyítás nélkül állapítottam volna meg, nyilván az elfogultság vádjával illethettek volna. Ezért volt szükség a részletes, szokatlanul bő érvelésre. De nemcsak ezért. A tanulságok végett is. Ebből az elszalasztott lehetőségből tanulságokat kell levonnunk minden hasonló hazai kezdeményezés, de különösen a készülő Szeged története című monográfia számára. Az első tanulság, hogy városi vagy községi monográfiát nem lehet albérletbe adni, vagy másképpen fogalmazva: nem lehet bérmunkában elvégezni. A hajdani földtelen napszámosok hol ennek, hol annak a kertjét vállalták föl ásásra, négyszögölre vagy átaljában. Monográfiát nem lehet úgy írni, hogy nincs közöm a földhöz, amelyet megművelek, s ma Szőreg, holnap Dorozsma, holnapután Algyő történetét írom meg. Az elmélyültség és a helyismeret nélkülözhetetlen föltétele a történeti monográfiának. Ez nem jelenti, hogy minden szerzőnek úgy kell ismernie a községet, mint szülöttjének. De legalább egynek, lehetőleg a szerkesztőnek. Nem állítom, hogy a Szőreg és népe című kötet szerzői nem értenek szakmájukhoz, tudományágukhoz. Külön-külön mindegyik megállja helyét szűkebb kutatásai területén. Eredményeiket méltányoltam is. De legalább egyiküknek, elsősorban a szerkesztőnek behatóbban kellett volna ismernie a falut, múltját, viszonyait, embereit, hogy szerzőtársait már a kutatás megkezdésekor kellően irányíthassa, munkájukat összhangba hozza; fölhívhassa figyelmüket a hiányaikra, 473