Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

keletkezett Aranykalászt és az 1963-ban létrejött Egyetértést említi, de a mait, a Tisza— Marosszög termelőszövetkezetet már nem. A kisebb, 1951 és 1956 közt élt első típusú szövetkezetekről (Béke, Haladás, Szabadság) szintén nem emlékezik meg. Nagy István dolgozata (Küzdelem a néphatalom megszilárdításáért Szöregen [1944. október 9.-1947. augusztus 31.]) megint eredeti levéltári kutatásokon nyugszik. Néhány észrevételem azonban az általa előadottakhoz is van. A Tisza—Marosszögből nem október 10-én, nem a szegedi hidak fölrobbantása után (227), hanem előbb, október 9-én vonták ki a magyar csapatokat (Jakab Béla, Somogyikönyvtári műhely, 1976. 76.), a hidakat ui. október 9-én, hétfőn este robbantották föl. Szegedet valóban 10-én hagyták el az utolsó magyar katonák. A legális kommunista párt Szegeden nem 18-án, hanem már 17-én megalakult (229). Túlzásnak kell tartanom, hogy a szerb lakosság a fölszabadulást közvetlenül követő napokban a község vezetésében „megfelelő képviseletet" kapott (230). Valójában a szerb bíró, pénztárnok, kisegítő, két esküdt, az elölj ár óságnak tehát majdnem a fele (8:5) a szerbség arányához képest túlzott volt (229. p. 19. j.), s ezt csak a szerb partizánok korábbi jelenléte és a politikai helyzet váltotta ki. Nem véletlen, hogy utóbb, már 1947-ben a képviselő-testületben kifogásolták is a hasonló aránytalanságot (264). A Szegedhez való kapcsolódás tervéhez (236) nem lényegtelen adat, hogy az 1946 januárjában Szeged városa által kiadott Nagy-Szeged című, Nép és föld jövője a TiszaMaros szögében alcímű füzet, valamint az 1946 októberében megjelent füzet: A Magyar Kommunista Párt nagyszegedi pártbizottságának városfejlesztési programja, a várost és a környező községeket (elsősorban Szőreget, Tápét és Dorozsmai) már egységként tárgyalta, és határozottan sürgette a közigazgatási egyesítést is. Nagy István a község hároméves tervét naivnak mondja (242). Én a humoros oldalára, az élet és halál furcsa kontrasztjára emlékszem: a deszki pusztán bikaistállót, a temetőben ravatalozót tűzött ki célul. Meg is valósult mind a kettő. Az 1945. évi választások eredményének elemzése után Nagy István ezt írja: „Sajnálatos, hogy az 1947-es választások hasonló részletességgel vizsgálható eredményei mind ez ideig nem kerültek elő" (246). Valóban sajnálatos, de szerencsére nekem megvannak. Részletesen is, az öt szavazókörzetre bontva, de ez nem sokat mond. Annál többet az összesítés: Magyar Kommunista Párt 386 13,5% Független Kisgazda- és Polgári Párt 129 4,5% Szociáldemokrata Párt 281 9,9% Nemzeti Parasztpárt 158 5,6% 954(33,5%) Demokrata Néppárt 446 15,7%" (, ,Barankovics-párt'') Magyar Függetlenségi Párt 1326 46,7% („Pfeiffer-párt") f 1889(66,5%) Magyar Radikális Párt 92 3,2% Független Magyar Demokrata Párt 9 0,3% Polgári Demokrata Párt 16 0,6% . összesen 2843 100% 469