Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

hogy ez 1845 és 1872 közt történt. Ha ugyanezen a lapon ő Jagurát, Szabó József a 33. lapon Jerugát ír, akkor tisztázásra kellett volna őket fölszólítani. Egyébként mind a kettő rossz, mert Jaruga (szerb; gödör, szakadék'') a helyes. Nagy István hosszasan tárgyalja a petróleumgyár fölszabadulás utáni történetét (234—235); Szabó József állítását tehát, hogy a gyár a fölszabadulásig működött (36), a szerkesztőnek ki kellett volna javítania. Az sem helyes, hogy egy ideig kátránygyár, „később pedig" petróleumgyár lett volna, hisz párhuzamosan volt mind a kettő. Ha Rákos István a 100. lapon helyesen azt írja, hogy Torontál megyét 1778-ban állították vissza, a szerkesztőnek figyelmeztetnie kellett volna, hogy a 92. lapon viszont kétszer is 1779-et írt. Az olvasó hogyan döntse el, hogy a szerző mikor mondott igazat? Valószínű egyébként, hogy a hiba oka a rendelkezés (1778. jún. 6.) és a végrehajtás (1779. júl. 13.) időpontjai közötti eltérés. Fényes Elek egyetlen statisztikai adatát nem kevesebb, mint négy szerző használja. Mind a négy másként. Részint az idézetből hol ezt, hol azt hagyták el, részint pedig — ez a nagyobb baj — az adat korát adták meg különbözőképpen. Szabó József csak a nemzetiségi megoszlás kedvéért idézi, mégpedig az 1851. évi változatot, a látszat tehát az, hogy adata erre az időre vonatkozik (26). Rákos István az 1847-i kiadás alapján „az 1840-es évek végén" meghatározást adja (96). Szántó Imre az 1848—49-i eseményekről szólván „ebben az időben" megfogalmazást használja (110). Egyedül Bezdán Sándor mondja (124) pontosan, hogy az adat 1837-ből való: Fényes Elek művének első változatából (a jegyzetben sajtóhibával: 1937). Rákos István azt írja: „A juhtenyésztés mérsékeltebb volt Szőregen, mint a marhatartás, leginkább a szerb lakosság körében terjedt el" (97). Bezdán Sándor időszakában hasonló lehetett a helyzet: Nedelykov Obrádnak 1895-ben annyi juha volt, mint a községi állomány, azaz 250 db (134—135). A Horthy-korszak szerzői szerint: „A juhtenyésztés átlagosan mintegy 500 darabbal elég számottevő" (157). Bezdán Sándortól azt is tudjuk, hogy Juhjárás nevű határrész is volt (132, 135). Ezek után Ferenczi Imre nem állíthatja, hogy „Szőregen nem volt juhtartás" (325). A helyi hagyomány szerint egyébként a Nedelykov testvérek nagyapja, Mákszó juhász volt; abból gazdagodott meg. András és Andor lehet egy név is, de ha ugyanazon a lapon (111) a szőregi plébános egyszer Követs Andor, egyszer meg Követs András, ez legalább magyarázatot kíván. De legjobb lett volna a gyakoribb névforma (András) szerint egységesíteni. Ha Bezdán Sándor a 124. lapon azt írja, hogy a szerb és a magyar lakosság arányának ellentétesre fordulása, azaz a szerbek kisebbségbe jutása a 19. sz. második felében történt, akkor Ferenczi Imre nem mondhatja, hogy erre az első világháború után került sor (254). Ha mindenütt ökrös Jánosné szerepel egy szakdolgozat szerzőjeként, a 147. lapon sem írhatta ugyanazt ökrös Gyuláné. Ha a szövegben viragpénzről van szó, a jegyzetben sem lehet vi/ágpénz (151). Ha Bezdán Sándor a 152. lapon azt írja, hogy a községet a szerb katonaság 1918. november 20-án szállta meg, akkor Hegyi András Székely Lajossal nem írhat november 19-ét (171). Vagy ha ír, akkor mint szerkesztő Bezdán Sándort javítsa ki, mert valóban 19-én jöttek be a szerb csapatok Szőregre. Eltérő adatokat közölnek a szerbek számáról ugyanazok a szerzők. Előbb azt mondják,hogy 1941-ben 159 szerb volt (173.p. 125. j.), utóbb,hogy 134 (179.p. 162. j. 453